2012. okt. 30.

Webböngészők - Windowsról Jöttem 2. rész


Egy átlagos felhasználó napi tevékenységének nagy részét általában az internet böngészése teszi ki. Ezért nem is meglepő, hogy a webböngésző az az alkalmazás, amit a legtöbb ember szeretne a saját igényei szerint használni. Így természetes, hogy az internet korában rengeteg alternatíva közül választhatjuk ki a nekünk megfelelőt, bármely operációs rendszert is használjuk. Ezzel a cikkel azoknak próbálunk eligazítást nyújtani, akik a Linuxra elérhető alternatívákat keresik. A legnépszerűbb böngészők közül majdnem mindet használhatjuk Linux alatt is. Mielőtt buzgón felsorolnám az elérhető böngészőket, pár fontos tudnivalóval szeretnék szolgálni.

Ha valaki úgy dönt, hogy ezután majd Linuxot fog használni, nem árt tisztában lenni ennek némely hátrányával is! Azt gondolom már mindenki tapasztalta, hogy Windows rendszereken is néha rakoncátlankodik a webböngésző. Helyesebben nem is a böngésző a ludas, hanem valamelyik plugin vagy kiterjesztés. Ez sajnos Linux alatt sincs másképp! Így aki a Linuxtól a teljesen gondmentes böngészés élményét várja, az csalódhat. Fel is sorolnék párat a leggyakoribb problémák közül.

Adobe Flash

Igen, sajnos a Flash plugin Linux alatt is sokszor tud fejfájást okozni a felhasználóknak. Ugyan a legfrissebb Flash plugin általában rendesen teszi a dolgát, azonban elég nagy lehet az étvágya. Így ha a böngészőnkben egyszerre több lapon, vagy oldalon nagy mennyiségű Flash reklám, vagy videó van, akkor a Flashplayer képes "megenni" a processzorunkat. Azaz 100%-ra leterhelni a rendszert. Így az egyik jótanács főleg régebbi hardvereket (Intel Pentium 4 sorozat, AMD K7 sorozat és régebbi processzorok) használó Linuxosok (véleményem szerint nem csak Linuxosok) körében, hogy használjunk Adblock plugint (azaz reklámblokkoló) a böngészőnkben. Ez amellett, hogy megszabadít minket a felugró oldalaktól, letiltja a weboldalakon megjelenő Flash reklámokat. Így kizárólag azok a Flash tartalmak maradnak láthatók, amelyeket "érdemes" megnéznünk. Továbbá, kerüljük a nagy számú animációt tartalmazó weboldalak egyidejű megnyitását.

Az Adblock beszerzése

Ez igen egyszerű, hiszen már bármelyik böngésző "alkalmazásboltjában" ha beütjük az "Adblock" kifejezést, általában rögtön megjelenik több letölthető változat is.

Microsoft Silverlight

A második fájó pont. A Microsoft pár éve életre hívta a Silverlight szabványt, mint webes videóintegrációs formátumot. Azonban nem volt annyira népszerű, mint azt várták, így maga a Microsoft sem támogatja tovább. Viszont azok a weboldalak, amelyeken a fejlesztők úgymond még nem haladtak a korral(HTML5), továbbra is a Silverlight segítségével jelenítik meg a videókat. Linuxra soha nem volt "normális" Silverlight plugin. Így ha valakinek a kedvenc weboldalai között van Silverlight-ot használó videómegosztó, közösségi oldal, vagy televíziós csatorna(RTL KLUB), akkor az sok bosszúságra adhat okot. Linuxra Moonlight Plugin néven jelent meg egy viszonylag használható Silverlight videókat megjelenítő megoldás, azonban ez nem mindig működik. A Moonlight Plugint is természetesen bármelyik webböngészőnk alkalmazásboltjából le lehet tölteni, vagy az alábbi helyről:
http://www.go-mono.com/moonlight/

Oracle Java

Java alkalmazásokkal rendszeresen találkozhatunk különféle online játékos weboldalakon. A Java programokkal általában semmi probléma nem szokott jelentkezni, kivéve, hogy néha "reklamálnak", hogy az aktuális Java plugin elavult a webböngészőnkben. Ilyenkor annyi az összes teendőnk, hogy meglátogatjuk az Oracle Java letöltés oldalt, és letöltjük a legfrissebbet. Vagy, a csomagkezelőben "kutatunk" friss Java után.

Pulseaudio kontra Compiz kontra Flashplayer

Az egyik leggyakoribb probléma, ami mostanára(tehát a legfrissebb disztribúciókban) úgy tűnik talán már megoldódott. Csupán azért említem meg, mert aki régebbi kiadású disztribúciót használ(azaz két évnél "öregebbet"), annak felmerülhet az a probléma, hogy ha Compizt használ az ablakkezelő, nagy mennyiségű Flash videó a böngészőben akár merevre is fagyaszthatja a rendszert. Továbbá, ha Flash videók lejátszása közben esetleg Skype-on beszélünk valakivel, mindezek mellett még esetleg egy zenelejátszó is teszi a dolgát, akkor ezek bizony össze is akadhatnak. Ilyenkor valamelyik hangforrásunk (vagy akár mind egyszerre) hirtelen elhallgat. Mit a legegyszerűbb megoldás? Nos a megoldás nagyon egyszerű. Válasszunk olyan disztribúciót, amelyikben nem tapasztaljuk ezt. Azaz, mielőtt a merevlemezünk formázására adnánk parancsot a LiveCD futtatásakor, nyissunk meg bátran egy webböngészőt, látogassuk meg a Youtube.com-ot, mellette pedig a számítógépünk merevlemezéről az egyik kedvenc zenénket hallgassuk meg. Ha nem történik semmi, akkor bátran telepíthetjük áhított Linux disztribúciónkat. Ha telepítés után mégis gondjaink lennének, akkor látogassuk meg a disztribúciónk fórumát, vagy az Androbit fórumot, és kérdezzünk bátran! A megoldásokat azért nem írom le, mert én is, mint annyi Linux felhasználó, egyszerre csak egy disztribúciót használok, így nem biztos, hogy az én megoldásom jó egy másik disztribúciót használó Linuxos problémájára.


Ha átfutottuk a fentebb leírtakat, és ezek ellenére még mindig Linuxra szeretnénk váltani, akkor most már bátran körülnézhetünk a "böngészőpiacon".



Egy kis böngésző történelem

A webböngészőket a legegyszerűbben talán a "motorjuk" szerint csoportosíthatjuk, azaz aszerint, hogy milyen technológiával, melyik felhasználói felületet renderelő(megjelenítő, előállító) motor, felhasználásával fejlesztették őket. Ezek legtöbb esetben multiplatformos (azaz elérhetők Windowsra, Linuxra, Mac OS-ra is) megoldások. A következő kis áttekintésben az átlagfelhasználók számára is elérhető böngészőket sorolom fel, kiegészítve egy-két egyedi megoldással.

Gecko
A Gecko motor a Mozilla Foundation megoldása. A Gecko-t C++ nyelven írták. Ez lehetővé teszi, hogy multiplatformos legyen. A Gecko megtalálható még jó pár Mozilla Foundation által fejlesztett termékben. Többek között a Thunderbird levelezőkliensben is, de a Linux felhasználók körében közismert Liferea hírolvasó programot, valamint a KompoZer(korábban NVU) WYSIWYG webfejlesztő eszközt is a Gecko hajtja. Megemlíteném még a méltán népszerű Songbird(vagy a forkját a Nightingale-t) zenelejátszót is, mely szintén felhasználja a Gecko képességeit.
Az ismertebb Gecko alapú böngészők:
- Firefox
- Yahoo! Browser
- Mozilla Firefox
- Swiftfox
- Epic (Firefoxon alapuló Indiai nyelvre optimalizált változat)
- XeroBank Browser (eredetileg Torpark), hordozható böngésző anoním böngészéshez, Firefoxon alapul
- Iceweasel A Debian átnevezett Firefoxa
- Swiftweasel Processzor optimalizált Iceweasel-klón
- GNU IceCat A GNU projekt Firefox forkja
- Pale Moon Egy Firefoxon alapuló kizárólag Windowsra optimalizált változat
- Camino Mac OS X-re (eredetileg Chimera)
- Conkeror billentyűzettel vezérelhető változat
- Firefox for Mobile (codenamed Fennec)
- Skyfire (mobilra)
- MicroB (A Maemo böngészője)

KHTML
A KHTML egy böngészőmotor, melyet a KDE projekt keretein belül fejlesztenek.
A KDE Konqueror nevű fájl- és webböngészőjéhez készítik, fejlesztik. Később az Apple is felhasználta (adoptálta) a Safari nevű web böngészőjébe, a forkolt projektet, a WebKitet a Google Chrome és néhány más böngésző is használja. Az Apple megígérte, hogy az összes fejlesztését hozzáadja az eredeti kódhoz. Más cégek is alkalmazzák a KHTML-t saját termékeikben, például a YellowTAB, amely új BeOS alapú operációs rendszeréhez, a Zetához vásárolta meg a jogokat.
A KHTML-t C++-ban írták és LGPL licenccel adják ki. Támogatja a HTML 4-et, a CSS 1-et és 2-t, a DOM-ot, s végül a JavaScript-et is. Támogat néhány extra képességet az Internet Explorer-ből, annak ellenére, hogy azok nem részei a szabványos (W3C-standard) HTML definíciónak. A KHTML gyors, de jelenleg kevésbé tűri el a hibákat a megjelenítésben, mint a Gecko, mely a fő nyílt forrású riválisa a KHTML-nek, s egyben a Mozilla web böngésző motorja.
A KHTML alapú böngészők:
- Konqueror
- Konqueror Embed

Webkit
Leginkább a Google-Chrome révén lehet ismerős. A Webkit alapja azonban a KDE projekt részeként fejlesztett Konqueror webböngésző motorja volt eredetileg, de az Apple INC átvette, majd forkolta a KHTML motort, így lett belőle a Webkit. Miután az Apple megnyitotta a Webkit forráskódját, sok más cég is felhasználta böngésző fejlesztéshez.
Az ismertebb Webkit alapú böngészők:
- Arora
- Chromium
- Google Chrome
- Comodo Dragon
- RockMelt Windowsra és Mac OS X-re
- Dolphin Browser Androidra
- Dooble
- Flock (3.0 verzió után)
- iCab Mac OS X-re(version 4 használ WebKitet; a korábbi verziók a saját azonos nevű renderelő motorjukat használják)
- Iris Browser Windows mobil platformra
- Konqueror (A 4-es verzió képes a KHTML helyett Webkitet használni)
- Midori
- OmniWeb Mac OS X-re
- OWB
- QupZilla
- Rekonq
- Safari Mac OS X-re
- Shiira Mac OS X-re
- SlimBoat
- Steel Androidra
- Teashark mobiltelefonokra
- Ultralight Androidra
- Uzbl
- Web
- Web Browser S60-ra, Nokia Symbian okostelefonokra.
- WebPositive, böngésző Haikura
- xombrero (korábban XXXTerm)

Presto
A Presto az Opera Software saját fejlesztésű böngészőmotorja. Továbbá az Adobe használta fel a Creative Suite fejlesztéséhez(Dreamweaver, Photoshop, Illustrator, stb). A Presto-t a az Adobe-n kívül, mások is felhasználták.
A Presto alapú böngészők:
- Internet Channel (Wii konzolra, Opera alapú böngésző)
- Nintendo DS Browser (Opera alapú)
- Opera

Trident
A Trident (MSHTML néven is ismert) a Microsoft fejlesztése, az Internet Explorer, valamint számos más webes alkalmazás, többek között a Messenger fontos alkotóeleme. A Trident felelős a Windows Explorerben a programok hozzáadása/eltávolítása vezérlőpultos felületének megjelenítéséért, valamint a Windows XP-ben a felhasználói fiókok kezelését megjelenítő felületért. Ennek ellenére nem kizárólag Microsoft termékekben bukkan fel. Itt még megemlíteném, hogy az Internet Explorer Mac-es verziójának motorja Tasman névre hallgat, tehát az nem Trident alapú.
A Trident alapú webböngészők(A legtöbb kizárólag Windowsra érhető el):
- Bento Browser (A Winamp beépített böngészője)
- GreenBrowser
- Internet Explorer
- SlimBrowser
- Tencent Traveler
- ThreeTeeth Browser
- WebbIE
A Tridentet, Tasman-t használó alkalmazások általában kizárólag Windowsra érhetők el, tehát Linuxon nem tudjuk őket használni.


Netsurf
A Netsurf már sok régi Unix/Linux felhasználó számára lehet ismerős.
Olyan régi/egzotikus platformokon is elérhető, mint a RISC OS,  Haiku, BeOS, Atari, AmigaOS.
A Netsurf motort kizárólag az azonos nevű böngésző használja.

Az ugyan zavarbaejtő lehet, hogy Linux alatt ugyanaz a böngésző(Firefox, Google-Chrome) rögtön több néven is szerepel. De, hogy ennek mi az oka, azt a Firefox magyar nyelvű Wikipedia oldalán elolvashatjuk:

"Bizonyos közösségi kiadásoknak tett kivételektől eltekintve, a módosított Firefox változatok Firefox név alatti kiadása csak a Mozilla beleegyezésével történhet. Például a Firefox név nem használható a logó nélkül. Amikor a Debian fejlesztő csapat 2006-ban úgy döntött, hogy nem használja tovább a Firefox logót (a szerzői jog korlátozása nem volt összeegyeztethető a fejlesztők elveivel), a Mozilla Alapítvány képviselője tájékoztatta, őket, hogy ez így nem elfogadható: vagy alkalmazkodnak a szabályokhoz, vagy elhagyják a Firefox név használatát az adott Linux disztribúcióban. Végül a Debian saját Firefox verzióját több más Mozilla-programmal együtt elnevezte Iceweasel-nek (szó szerinti fordításban „Tűzróka” helyett „Jégmenyét”)."

A Google-Chrome származék Chromium böngésző ugyanezen elvek miatt létezik. Nem kell tehát megijedni a teljesen nyílt forráskódú változatoktól sem, hiszen ezek is mind teljes értékű webböngészők. Ez olyannyira igaz, hogy a Chromiumban a Google-Chrome szoftveráruházából válogathatunk kiegészítők, pluginek után! Szóval, ha a csomagkezelőnkben nem találunk hirtelen Firefoxot, vagy Google Chrome-ot, de van Chromium, vagy Iceweasel, akkor bátran használhatjuk ezeket is! A létező összes webböngészőt, és böngésző motort azért nem soroltam fel, mert a többi vagy speciális feladatot lát el, vagy karakteres webböngésző, mint például a Links. Ezeket egy átlagfelhasználó nem igen használja, de ha valaki kíváncsi az összes böngészőmotorra, vagy webböngészőre a Wikipedia-n talál róla bővebb információt.

Néhány link, ahonnan beszerezhetjük a három legismertebb Linuxra is elérhető webböngészőt

Google-Chrome
Firefox
Opera

Forrás: Wikipedia

A "Windowsról jöttem" következő részében a médialejátszókról lesz szó.

2012. okt. 24.

Királyi többes...

Bizonyára sokakban felmerült már az a kérdés, hogy miért használok királyi többest a cikkeimben.. Nos nem azért, mert kettős személyiségem van, nem is lettem hirtelen sem pökhendi, sem öntelt, és persze nem is bolondultam még meg(bár ezt sokan biztos cáfolnák). Mindössze az az oka, hogy cikkeim megjelennek az androbit.org informatikai magazinban is, ahol alkalmi szerkesztőként tevékenykedem. Ezért a szövegeimben úgy nyilvánulok meg, mintha a magazin nevében beszélnék. Nos hát ezért a királyi többes....

Továbbra is lelkes alkalmi író-juk/tok:

taklertamas(tom, t@m, meg aminek még neveznek)

LXDE - Az asztal, ahol élünk 13. rész


Heti cikksorozatunknak az a célja, hogy egy kicsit átláthatóbbá tegye a Linux lehetséges felületeinek sokaságát, valamint segítséget nyújtson a tanácstalan kezdő felhasználóknak a választásban. Az előző részekből már szinte az egész GTK+ kínálatot bemutattuk, így a héten egy olyan környezettel folytatjuk, amely még szintén köthető a GTK+ környezetekhez, azonban már inkább a hibrid megoldások, vagy az egyedi munkamenetek közé tartozik. Hogy miért is lóg ki egy kicsit a sorból az LXDE, azt a továbbiakban bővebben is kifejtem.

Az LXDE

Az LXDE egy mozaikszó: Lightweight X11 Desktop Environment. Magyarul: Pehelysúlyú(könnyű súlyú, de a pehelysúlyú egy kicsit "szebben" hangzik) X11 Asztali Környezet. Fejlesztője Hong Jen Yee, a PCManFM fejlesztésekor gondolta ki a környezet gondolatát, így kezdett bele a fájlkezelő mellett az LXDE fejlesztésébe is, melyet aztán fel is kapott a Linux világa.



Az LXDE pár filmkockában

Így nem meglepő, hogy az LXDE sem a szemkápráztató effektekkel próbálja erősíteni a felhasználótáborát. Az LXDE tulajdonképpen egy pár "LX" -alkalmazás, valamint az Openbox ablakkezelő vadházassága. Ez azt is jelenti, hogy az Openbox bár jelen van, nem érvényesül annyira. Az Openbox dolga jelen esetben az ablakkezelés, a virtuális asztalok kezelése, valamint a váltás az ablakok, alkalmazások, asztalok között. No meg persze az ablakok dekorálása, azaz az ablakkeretek megrajzolása. Ez régi Openboxos motorosoknak csalódás lehet, viszont egy kezdő Linuxosnak öröm, hiszen ez a letisztult könnyű környezet visszavisz minket a Windows XP világába, már ami a megjelenést illeti. Az asztali környezet egyik origója az Lxpanel. Ez egy könnyű kis panel alkalmazás, melyet kis kiegészítőkkel igényeinkre szabhatunk. Akárcsak a Mate, vagy az Xfce esetében itt is lehetőség van az elemek áthelyezésére, azonban itt csak egy panelt tudunk futtatni. Illetve, ha elszakadunk a GUI dédelgető segítségétől, akkor többet is, de az Lxpanel grafikus beállítási lehetősége erre nem kínál módot.



Az Lxpanel beállítása

Mivel az LXDE egy kissé öszvér megoldás, így ha a megjelenést szeretnénk testreszabni, akkor három-négy kisebb beállítási felületet kell megnyitnunk célunk eléréséhez.



Az LXDE testreszabása 1



Az LXDE testreszabása 2

Ez egyeseknek bosszantó is lehet, de ne feledjük, hogy ez egy pehelysúlyú környezet, tehát ne is várjunk tőle olyan szolgáltatásokat, mint a nagytesóktól!

Ha telepítjük az Lxappearance-Openbox csomagot, akkor a megjelenítés beállításaiba beépül az Openbox ablakkeret-stílus választó az Lxappearance-be, így már nem kell külön az Obconfot elindítani, ha ablakkeret témát akarunk váltani.



Az Lxappearance

Elég étvágytalan az LXDE. Ugyan még mindig többet fogyaszt, mint egy Openbox önmagában, de azért a 200 MB már elég elfogadható eredmény. Mivel az Openbox asztali menü le van tiltva, ezért egy hasonló menü jelenik meg az asztalon jobb egérgombbal kattintva, mint a Mate esetében.



Az asztali menü az LXDE-ben

Az asztalon a jobb egérgombbal kattintva egy további érdekes almenüre lehetünk figyelmesek, ez pedig az "Új létrehozása"-almenü. Ha kinyitjuk az almenüt, új mappát, üres fájlt(szöveges dokumentum), vagy "shortcut-ot", azaz parancsikont hozhatunk itt létre. Ezt egy amolyan "varázsló" is segíti elkészíteni. A varázsló segítségével módunkban áll kiválasztani a parancsikon nevét, ikonját, valamint a futtatandó alkalmazást, vagy parancsot.



Parancsikon készítése az asztalon

A fájlok kezelését a PCManFM-re az LXDE másik alappillérére,  bízták, amely egy minimalista környezeteket kedvelők körében igen népszerű fájlkezelő. Lehet benne tabokat(lapfüleket) nyitni, ha több mappa közt szeretnénk navigálni. Érdekes extrája az "Alkalmazások" hivatkozás, amely voltaképpen az alkalmazások menü elemeit jeleníti meg. Ez egy kicsit engem vissza is repített a Mac OS X időkbe, mármint amikor még azt használtam. Ott ugyanis a Finder-ben(azaz a Mac OS X fájlkezelőjében) is van egy "Applications" hivatkozás.





A PCManFM

Ez azért is jó, mert így akár el is hagyhatjuk a panelt. Ilyenkor navigálhatunk az alkalmazások, asztalok közt akár az egérrel is. Azaz bátran elrejthetjük a panelt, mert az Openbox másik előnye az a másodlagos menü, amit az egér görgőjével kattintva hívhatunk elő az asztalról.



Ugye milyen ismerős? Igen, akárcsak az Xfce esetében, itt is van lehetőségünk a munkaterületek határainak beállítására is. Sőt, az Openbox fejlett ablakkezelési megoldásai további lehetőségeket is tartogatnak számunkra! Az ablakokon az ablakkezelő gombokat(bezárás, minimalizálás, stb) az ablakok bármelyik szélére helyezhetjük, valamint az adott ablakot rögzíthetjük is legfelülre, az összes ablak fölé. Ezen felül, ahogy azt az Xfwm esetében is, a megnyitott alkalmazásablakot megjeleníthetjük egyszerre az összes munkaterületen. Ez nem azt jelenti, hogy az alkalmazást többször megnyitjuk, hanem ugyanazt a példányt a többi virtuális asztalunkon is láthatjuk. Hogyan csalhatjuk elő ezeket az elsőre láthatatlan funkciókat? Az Obconf segítségével. Nevével már el is árulja, hogy az Openbox grafikus beállításait rejti.



Az Obconf

Azaz ha úgy tartja kedvünk, az LXDE is kínál nekünk teljes munkaterületes megoldást, anélkül, hogy a panel feleslegesen rabolná a pixeleket, egy teljes területre kifeszített alkalmazás eszköztáraitól. Ráadásul, ha úgy szeretnénk, itt is elrejthetjük az ablakdekorációt, ezzel is további pár pixel területhez jutva. Összegezve tehát elmondhatjuk, hogy egy nagyon gyors, és testre szabható kis környezet az LXDE.

Az LXDE komponensei

Más asztali környezetektől eltérően, az LXDE komponensei nincsenek szorosan integrálva. Ehelyett képesek önálló futásra.

PCManFM fájlkezelő
LXLauncher, egy alkalmazás gyorsindító (hasonló a gmrun-hoz)
LXPanel, egy panel alkalmazás
LXSession, egy X munkamenet-kezelő
LXAppearance, egy stílusválasztó
leafpad, szövegszerkesztő
Xarchiver, tömörítő
GPicView, képnézegető
LXMusic, az xmms2(zenelejátszó) LXDE-s frontendje
LXTerminal, terminál emulátor
LXTask, munkamenet kezelő
LXDM, X megjelenítő menedzer
LXNM, egy pehelykönnyű hálózati kapcsolat-menedzser program, pl. vezeték nélküli hálózatokhoz való gyors kapcsolódásra (csak Linuxon)
Openbox, ablakkezelő


Szubjektív

Bár nem nagyon szeretem az öszvér megoldásokat, az LXDE mostanra elég jó lett ahhoz, hogy régebbi gépeket, laptopokat megmentsünk még egy újabb évig a PC-bontók karmai közül. Igen az LXDE is a gyenge hardverekre lett tervezve. Sok olyan disztribúció van, amely az LXDE-t használja preferált környezetnek. Az egyik talán legnépszerűbb a Lubuntu, de a LinuxMint lelkes fejlesztőcsapata is kínált régebben LXDE "ízű" mentolos megoldást. Amiért én nem nagyon kedvelem, az voltaképpen az Opnebox "megerőszakolása". Pont a két hatalmas előnyét teszi láthatatlanná az LXDE, az Openbox bővíthető menüjét, valamint az alkalmazásablakok fejlett elhelyezésének lehetőségét(nem a grafikus felületen beállítható lehetőségekre gondolok). Ha valaki jobban elmélyed az Openbox adta lehetőségekben, akkor egy idő után rájön, hogy az LXDE okafogyottá válik. Persze nem a kezdő Linuxosok közt, hiszen az LXDE-nek éppen az a lényege, hogy terminál, meg szövegszerkesztő nélkül is tudjuk kezelni a környezetet. Ha valaki kíváncsi az Openbox egyéb lehetőségeire, annak még egy kicsit türelemmel kell lennie, mert még hátra van a cikksorozatban három asztali környezet.



A kijelentkezés ablak

Kiknek ajánlom?

Az LXDE-t ajánlom azoknak a felhasználóknak, akik egy mára már kicsit elavult számítógépet szeretnének még életben tartani, vagy csak idős rokonuknak szeretnének egy olyan megoldást nyújtani, ami nem zavarja őt össze a szédítő effektekkel, és a kacifántos beállításokkal. Ha valaki nyitottabb a terminál, valamint a szövegszerkesztő használatára, és LXDE az első asztali környezete, az később az Openboxszal a Linux alatt elérhető ablakkezelők egyik "svájci bicskáját" tudhatja magáénak. Persze ez nem az ámulatba ejtő effektekre értendő, hanem a hasznos funkciókra. A sorozatunk ismét egy fordulóponthoz érkezett, mert a következő részben jön a KDE! Azaz QT vizekre evezünk!

Az LXDE minden Linux disztribúcióban elérhető a csomagkezelőből.


Forrás: Wikipedia

2012. okt. 21.

Windowsról jöttem...


Új cikksorozatunkban azoknak a felhasználóknak kívánunk segítségére lenni, akik a Microsoft által fejlesztett operációs rendszerekről, valamelyik Linux disztribúcióra váltottak. A sorozat pár általános tudnivaló tisztázása után azokat az alkalmazásokat fogja bemutatni, melyek egy átlag felhasználó napi életében előfordulnak. Ezen alkalmazások általában vannak Linuxra is. Azonban némely esetekben más a nevük, vagy más megoldásokkal kell őket helyettesíteni. Az Androbit LinHome, valamint a WinHome oldalán található segédletben már felsorolt megoldásokat kiegészítjük továbbiak bemutatásával. Természetesen az említett segédlet kizárólag a leghasználhatóbb alkalmazásokra szorítkozik, viszont cikksorozatunkban megismertetünk majd egyéb megoldásokat is.

Néhány alapvető tudnivaló, kezdő Linux felhasználóknak

Honnan szerezhetjük be az alkalmazásokat?

A Windowstól eltérően Linux alatt nem kizárólag futtatható állományok segítségével telepíthetjük kedvenc alkalmazásainkat. Ráadásul alapesetben a .exe -fájlokat nincs is módunkban futtatni. A Linuxon az alkalmazások úgynevezett csomagokban érkeznek rendszerünkre az internetről a csomagkezelő alkalmazás segítségével. A legtöbb esetben elegendő számunkra a csomagkezelő alkalmazás. Ez minden Linux disztribúcióban megtalálható. A csomagkezelő tulajdonképpen egy internetes tárhely helyi megjelenítése. Magyarul a disztribúció által tárolt alkalmazásokat tölthetjük le, majd telepíthetjük egy helyen, pár művelettel. Vannak azonban olyan szoftverek, melyeket nem találunk meg a csomagkezelőben, mivel azok tovább terjesztése jogi akadályokba ütközhet. Ezeket az alkalmazásokat általában az internetről kell beszereznünk a kiszemelt alkalmazás weboldaláról.



A Google-Chrome letöltési oldala

Ehhez azonban tisztában kell lennünk azzal, hogy milyen kiterjesztésű állományokat tudunk futtatni, vagy telepíteni az általunk választott Linux disztribúcióban.

Következik egy rövid lista, melyben felsorolom a kezdő Linux felhasználók körében legnépszerűbb disztribúciókat, mellette a disztribúció csomagkezelőjének neve, valamint az adott disztribúcióra telepíthető csomagok kiterjesztése.

Debian, LinuxMint, Ubuntu->apt->.deb
OpenSuse->zypp->.rpm
Fedora->yum->.rpm
Mandriva, Mageia->urpmi->.rpm



A Debian, Ubuntu, Mint csomagkezelője.

A csomagkezelőknek létezik természetesen grafikus felülete is, sőt több Linux disztribúció rendelkezik saját szoftverközponttal is, ahol egy áttekinthető felületen leírásokkal és képernyőképekkel illusztrálva meg is tekinthetjük, hogy mit szeretnénk letölteni.



A Synaptic, az Apt grafikus frontend-je



A LinuxMint Szoftverközpontja



Az Inkscape vektorgrafikai alkalmazás adatlapja

Akik viszont szeretnek a motorháztető alá is benézni, azoknak a terminálban is van lehetőségük a szoftvereiket menedzselni. A csomagkezeléssel egy segédlet formájában a későbbiek folyamán részletesebben is foglalkozunk majd, természetesen Magyar nyelven. Addig is, akinek nem okoz problémát az angol nyelv használata, látogassa meg a Distrowatch.com csomagkezeléssel foglalkozó oldalát, mert itt sok hasznos információra tehet szert.


Ez első látásra ijesztőnek is tűnhet, de ne feledjük el, hogy Linux alatt több ezer alkalmazás található a szoftvertárolókban. Valamint, hogy a számítógépünk használatbavételéhez szükséges illesztőprogramokat(driver) nem kell telepítenünk külön, csak abban az esetben, ha a nyílt forráskódú változattal az nem működik megfelelően. Részrehajló és igazságtalan lennék, ha azt állítanám, hogy nem kell a driverekkel foglalkozni, hiszen az AMD/ATI, valamint az nVidia videokártyákhoz rendszerint aktiválni kell a zárt gyártói változatot. Miért van szükség a zárt illesztőprogramokra? Mert a gyártó, csak az általa terjesztett illesztőprogramokkal szavatolja az adott hardver megbízható és teljes körű működését. Erre azonban már rendszer telepítése után szinte azonnal figyelmeztet a frissítéskezelő. Ilyenkor mindössze annyi a dolgunk, hogy a figyelmeztető szövegre kattintva az illesztőprogramot kiválasztjuk, majd aktiváljuk.



A laptopomban is van olyan hardver, amelyhez a gyártói illesztőprogram szükséges

Szerencsés esetben, ezek után már nem lesz vele gondunk. Szerencsétlen esetek viszont adódhatnak, így már hardver vásárlásánál érdemes körültekintően eljárni, ha azt Linux alatt szeretnénk majd használni. Mielőtt döntést hozunk, mindig kérdezzünk körbe a fórumokon, vagy keressünk rá a kiszemelt hardver felhasználóinak Linuxos tapasztalataira. Szintén az igazságosság kedvéért írom le, hogy sajnos pont a videokártya gyártók bánnak elég mostohán a Linuxszal, mint lehetséges platformmal. Bár a közelmúltban már voltak olyan események, melyeknek erre kedvező hatása lehet..(Valve->Steam->Linux port)Aki játékgépet szeretne, annak a folyamatos grafikai élmény érdekében sajnos elég erős, szinte csúcs kártyát kell használnia ahhoz, hogy egy mostani játék "elfusson". Ráadásul itt még az is hozzá jön, amit az első bekezdésben taglaltam, miszerint .exe a Linuxon natívan nem futtatható, csak Windows emulátor, vagy hasonló virtualizált Windows környezet segítségével. Ám nem feltétlenül kell elkeseredni a játékos kedvű felhasználóknak sem, hiszen van egy sereg játék Linuxra is. Ezeket a tényeket azért írtam le, mert rengetegen csalódnak a platformban, a kellő körültekintés hiányából adódóan. A fent leírtak ellenére nagyon sokan választották/választják a Linuxot. Ha tehát eltekintünk az AAA kategóriás játékok futtatásától, akkor egy nagyon stabil, megbízható rendszert ismerhetünk meg a Linuxban. Persze most ebbe is bele lehetne kötni, mert az az igazság, hogy atomstabil operációs rendszer nem létezik, egészen addig, amíg azt emberek írják, és emberek frissítik.

Kicsit visszakanyarodva a csomagkezelés témájához, azt is meg kell említenem, hogy ha egyszer a rendszerünket sikeresen telepítjük, és minden "flottul" megy, akkor többé nem kell már illesztőprogramokat keresnünk az interneten, nem kell a webböngészőnk friss verzióját letöltenünk, nem kell teszem azt a Skype-ot sem, mert a rendszer frissítésekor a frissítéskezelő az összes használatban lévő szoftverünket frissíti magától. A végére hagytam talán a legjobb dolgot, miszerint egy Linux disztribúció telepítése nem csupán az operációs rendszert tartalmazza, hanem disztribúciótól függően az alábbiakat:

A lista nem teljes, természetesen ennél sokkal több alkalmazás áll rendelkezésünkre

- Valamelyik népszerű webböngészőt (Firefox, Google-Chrome, Chromium, Epiphany)
- Egy IM klienst, azaz csevegőprogramot (Kopete, Pidgin, Empathy, Gwibber)
- Ingyenes komplett irodai csomagot (LibreOffice, openoffice, Calligra Suite)
- Médialejátszót a videókhoz (VLC, Mplayer, Kaffeine, Totem)
- Médialejátszót a zenéinkhez (Rhythmbox, Banshee, Amarok)
- Archívumkezelőt, azaz tömörítőt (squeeze, unrar, p7zip)
- Lemezírót (Brasero, K3B, Xfburn, GnomeBaker)
- Torrent klienst (Transmission, Deluge, Azureus, Bittorrent)

Ennek fényében elmondható, hogy amennyiben az összes hardverünket felismeri már a LiveCD* használata közben a kiválasztott disztribúció, úgy a telepítés után azonnal használhatjuk, belakhatjuk a rendszert. Mindössze a zárt illesztőprogramokkal, valamint egy-két alkalmazással kell külön foglalkoznunk. Ez időre lefordítva körülbelül fél óra a LiveCD behelyezésétől számítva egy mai átlagos hardveren.

Nos, remélem senkit nem ijesztettem el a Linuxtól, nem ez volt a célom, csupán nem szeretnék elfogultan nyilatkozni az általam kedvelt rendszerről! Jövő héten tehát megismerjük a Linuxra is elérhető webböngészőket. Lesz köztük nem egy olyan, amit már Windowsról is ismerhetünk. További kellemes hétvégét minden olvasónknak!


*A LiveCD: Az a "rendszerlemez", melyről a Linux rendszerünket a számítógépünkre telepíthetjük.

t@m

2012. okt. 17.

Xfce - Az asztal, ahol élünk 12. rész




A szokásos sorozat előző részeiben már szó esett a kis erőforrás igényű asztali környezetekről, így a mai részben is egy "pehelysúlyú" asztali környezettel ismerkedhet meg minden rendszeres olvasóm. Ezen a héten, az Xfce asztali környezetet helyezem górcső alá.



Egy kicsit az Xfce múltjáról

Története.
Részlet az Xfce Wikipedia bejegyzéséből:

2.0 – előzetes változat
Olivier Fourdan 1997 elején kezdte el az Xfce fejlesztését. Egy egyszerű projektként indult XForms alatt, és a CDE ingyenes Linux klónjaként szánták. Fourdan jelentette meg, és ezt követően megnőtt rá az igény.

2.x verzió
Fourdan folytatta a projekt fejlesztését és 1998-ban megjelent az Xfce 2.x, amely az Xfce első ablakkezelőjével, az Xfwm-mel rendelkezett. Be akarta építeni a környezetet a Red Hat Linuxba, de ezt visszautasították, mivel az XForms-ra épült. A Redhat csak akkor fogadta el a szoftvert, amikor az már ingyenes és nyílt forráskodú volt, ugyanis az XForms zárt forráskódú és csak magánszemélyek számára ingyenes.

3.x verzió
Az Xforms, amelyre az Xfce épült, nagyban meghatározta a projekt további sorsát. Növekedett a GTK+ népszerűsége, és Fourdan úgy látta, hogy ezzel az eszközzel le lehetne cserélni az XForms-ot. 1999 márciusában elvetette a régi Xfce-t, és elkezdte újraírni a projektet, amelynek az alapja most már a GTK+ volt. Az eredmény az Xfce 3.0 volt, amely GNU GPL licenc alatt készült. Most, hogy nyílt forráskódúvá vált, a GTK+ segítségével számos újdonság megjelent, mint például a „fogd és vidd” módszer, más nyelvek támogatása és a jobb konfigurálhatóság. 2001 februárjában a 3.8.1-es verzióval felkerült a SourceForge-ra.

4.x verzió
Thunar, az Xfce fájlkezelője.
Az Xfce nagy fejlődést mutatott a 4.2.0-s verzióban - a GTK+ 2 függvényeit használta. Más egyéb változás is volt ebben a verzióban, mint például az SVG ikonok. 2007 januárjában megjelent az Xfce 4.4.0. A legjelentősebb változása ennek a verziónak a Thunar fájlkezelő használata, leváltva ezzel az Xffm-et. Ezen kívül megemlítendő még az átlátszóság és a vettet árnyék megjelenése, és asztali ikonok használata is lehetővé vált. Miben különbözik még az Xfce a többi GTK+ alapú asztali környezetektől?

Alapok

Első látásra semmiben nem különbözik a Gnome/Mate duótól, hála annak az ügyes elgondolásnak, hogy az asztali paneleket alaphelyzetben hasonlóan találjuk, mint a Gnome 2.xx, vagy a Mate esetében. Itt is lehet több panelünk. Hasonlóan a Gnome 2.xx verzióihoz itt is helyezhetjük a panelokat az asztal szélén bárhova. A panelokon ugyanúgy van módunk különféle kisalkalmazásokat, menüket elhelyezni tetszés szerint. Ez azért is fontos, mert ha valaki jobb oldali panel, valamint menü elrendezést szeretne, egy Xfce-ben, vagy egy régi Gnome-ban könnyebben testreszabhatja a felületet, mint mondjuk Unity-ban. Meglepő, hogy az újabb asztali környezetekben erre nem gondolnak.



 Az asztalon van lehetőségünk ikonokat is elhelyezni, de ha kicsit turkálunk a beállításokban, választhatjuk az ikonok nélküli állapotot is. Ilyenkor az asztali menü is megváltozik. Alap esetben a fájlkezelő műveleteit, továbbá az alkalmazások-menüt tartalmazza. De amint eltüntetjük az ikonokat, már csak az alkalmazások-menü látható az egér jobb gombjára kattintva. Ezen felül arra is van lehetőségünk, hogy az asztalon az épp megnyitott alkalmazások miniatűrizált ikonállapotban várakozzanak. Ez az egyik sajátossága az Xfce-nek(helyesebben az Xfwm-nek, az Xfce ablakkezelőjének). Ezzel már el is árultam, hogy van itt még több érdekesség is. Ha úgy gondoljuk, hogy extra nagy munkaterületre van szükségünk, azaz ki szeretnénk használni a képernyő teljes terjedelmét, a paneleket el is rejthetjük. De akkor hogyan válthatunk az alkalmazások közt?

Az Xfce további extrái

Nos itt jön a képbe az Xfce pár további érdekes funkciója. Az Xfce-ben nem csak az a hagyományos asztali menü van, amit eddig megszokhattunk a Gnome-ban, és változataiban. Ha az egér görgőjével kattintunk az asztalra, előtűnik egy második menü. Ennek segítségével válthatunk a munkaterületeink, valamint a megnyitott alkalmazások közt. Ha figyelmesebben keresgélünk a beállítások közt, észrevehetjük, hogy a képernyőnknek adhatunk határokat. Azaz a munkaterületnek. Megszabhatjuk, hogy a képernyő szélétől hány pixelig létezhet a munkaterület a képernyő mind a négy szélén. Így alkalmazásaink maximális ablakméretben sem töltik be a teljes képernyőt. Mire jó ez? A fent említett lehetőségeink segítségével akár azt is megtehetjük, hogy alkalmazásaink teljes méretben fussanak, hiszen elég a képernyő valamelyik szélén egy kétpixeles terület, amin előcsalhatjuk a menüt, ha meg szeretnénk nyitni mást is, vagy váltanánk az alkalmazások, asztalok közt. Avatottabbak most bizonyára felhördülnek, hogy kihagytam az Alt+Tab lehetőséget. Nem hagytam ki! Igen a Gnome-hoz hasonlóan az Alt+Tab billentyűkombinációval is megtehetjük ezt. Mégis én azért említettem az Xfwm ezen lehetőségeit, mert így arra is van lehetőség, hogy az egérrel navigáljunk az ablakok, alkalmazások közt. Ezt sokan ki tudják használni. Így a felszabaduló területet, hasznosíthatjuk eszköztárak elhelyezésére. Aki sokat dolgozik az Inkscape, a XaraLX, vagy hasonló grafikai alkalmazásokkal, annak ezek a funkciók aranyat érnek. De egy programozónak is hasznos lehet, hiszen így az egész kijelzőre kifeszítve a Gedit, vagy a Geany, vagy egyéb szövegszerkesztő alkalmazást, jóval több sort tud egyszerre áttekinteni a kódból, mint akár egy több panellel "teletűzdelt" képernyőn. Aki egyszer hozzászokik a középső gombos menühöz, annak utána nehéz nélküle az élet! Ha racionálisan végiggondoljuk, Tíz megnyitott ablak esetében, ha váltani akarok az alkalmazások közt, gyorsabb nyolc Alt+Tab helyett két egérkattintás.



Érdemes még megemlíteni az Xfwm fejlett ablak funkcióit. Az ablakok a képernyő széleire húzva "kifeszíthetők" az adott szél mentén a képernyő feléig. Ha ki szeretnénk használni a több munkaterület lehetőségét, arra is van mód, hogy az ablakokat a munkaterületek közt áthúzzuk. További lehetőség, hogy az ablakok felgördíthetők. Ezt az egér görgőjével tudjuk működésbe hozni, az adott ablak felső élén. Ez akkor lehet hasznos, ha egy teljes képernyős ablak mögül szeretnénk "átnézni" egy háttérben futó másik alkalmazás ablakára. A sorozat későbbi részeiben még kitérek majd az Xfwm további lehetőségeire, hiszen az asztali környezetek után, az ablakkezelőket fogom részletesebben is szemügyre venni.



Beállítási lehetőségek



Az Xfce "vezérlőpultja"

Az Xfce-nek is van saját "vezérlőpultja", akárcsak a Gnome-nak. Ezen felül, a menüben a beállításkezelő alatt az összes beállítási lehetőségünk fel van sorolva. Azokat is beleértve, melyek a beállításkezelőben, azaz az Xfce vezérlőpultjában találhatók. Így a menüből kényelmesen elérünk mindent, amire szükségünk van. Ez azt jelenti, hogy az Xfce az egyik olyan asztali környezet, melyben az egérhasználatnak az eddigieknél fontosabb szerepe, értelme van. Akinek túlságosan darabos a letisztult Xfce, az engedélyezheti az ablakkezelő extra beállításaiban a kompozitálást. Így az ablakok, a menük vethetnek árnyékot, valamint beállíthatunk áttetsző felületeket a felbukkanó menüknek, ablakoknak. Ha valakinek ez sem elég, az telepíthet akár Compizt is, ám ez voltaképpen elveszi az Xfce lényegét, az egyszerű, fürge kezelhetőséget.



Fejlett munkamenet kezelés

Az Xfce-ben arra is van megoldás, hogy KDE, vagy Gnome szolgáltatásokat indítsunk el bejelentkezéskor. Ez azt jelenti, hogy ha KDE az alapértelmezett környezetünk, de néha használunk Xfce-t, akkor az Xfce el tudja indítani a KDE kulcstartókezelőt, energiakezelési szolgáltatást, valamint a hálózatkezelést is többek között. Tehát az Xfce nem csak önálló asztali környezetként, de hibrid megoldásként is alkalmazható. Ezt a beállításkezelő, "munkamenet és indítás" részében tudjuk menedzselni.

Optikai tunning

Ha első látásra az alap Xfce ne nyeri el tetszésünket, akkor sem kell elkeserednünk, hiszen a GTK+ alapoknak köszönhetően az Xfce is könnyedén témázható. A témafájlokat itt is a már megszokott helyen találjuk, a /usr/share/themes - mappában. Az ikonokat, betűtípusokat pedig a /usr/share/icons, valamint a /usr/share/fonts- mappákban. Érdemes megjegyezni, hogy az Xfce ablakkezelőjének az Xfwm-nek külön témázása van, ezért sok esetben ezt külön kell letöltenünk. Vannak olyan témák is, ahol már a csomag része az Xfwm téma is. Aki szán rá elég időt, az rendkívül egyedi külsőt kölcsönözhet asztali környezetének. Természetesen az Xfce alatt is van módunk egyedi dock/panel alkalmazásokat futtatni(Cairo Dock, Docky, Tint2, stb.). Továbbá a synapticban szinte kínálja magát a screenlets, ha rákeresünk az "Xfce" kifejezésre.

Az Xfce asztali környezet alkalmazásai.

- Thunar (fájlkezelő)
- Xfprint (nyomtatáskezelő)
- Xfburn (CD-DVD író)
- Xfmedia (médialejátszó)
- Parole (médialejátszó)
- Mousepad (egyszerű szövegszerkesztő a Leafpad alapjain)
- Orage (naptár alkalmazás)

Szubjektív

Az Xfce a köztudatban mindig is a Gnome "mostohatestvérének" számított. Kicsit talán lenézett volt, véleményem szerint ok nélkül. Hiszen az összes asztali környezet közül az Xfce, valamint az Enlightenment(E17) használata közben használjuk ki az egér lehetőségeit ennyire. Az Xfce egyik legnagyobb ereje az Xfwm lehetőségeiben rejlik. Az igaz, hogy az informatika világa mostanában az érintőképernyős megoldások felé kacsintgat egyre jobban. Ám nem biztos, hogy el kell dobnunk az egér adta lehetőségeket! Aki szeretne egy reszponzív, a végletekig testre szabható, kis erőforrás igényű, egérrel jól kezelhető asztali környezetet, az ne rohanjon el az Xfce mellett! Az Xfce jövője remélhetőleg biztosított, annál is inkább, mivel a Debian friss kiadásában ez az alapértelmezett asztali környezet.

Elérhető

Az Xfce-t bárki egyszerűen telepítheti, minden disztribúció alatt, hiszen a csomagkezelőkben megtalálható.

A jövő héten az Lxde lesz a cikksorozat vendégszereplője.
Addig is, kellemes időtöltést kívánok minden Kedves Olvasónak!

Forrás: Wikipedia

t@m

2012. okt. 13.

Ubuntu-Tweak


Kedves Olvasó!

Ubuntu felhasználók számára valószínűleg már ismerősen cseng az Ubuntu-Tweak(régebben Ubuntu-Tweak-Tool) nevű segédprogram, amivel könnyen testre szabhatjuk az Ubuntu rendszerünk azon beállításait, melyeket a rendszerbeállításokban nem találunk meg. Az alkalmazás felülete nagyon barátságos, áttekinthető. Felül helyezkedik el öt jól látható gomb, ezek aloldalakra mutatnak, melyeken a különböző lehetőségeink kategóriákba szedve sorakoznak, csakúgy, mint a Gnome "Rendszerbeállítások" felületén. Az alábbiakban ismertetem az alkalmazás kínálta lehetőségeket:

1.gomb: Áttekintés
Ez maga a nyitóképernyője az Ubuntu-Tweak-nek, ha bárhol máshol járunk az alkalmazásban, erre a gombra kattintva visszajuthatunk ide. Az "Áttekintés" -oldalon láthatunk továbbá a rendszerünkkel kapcsolatos információkat. Hardverinformációkat, a rendszer kernelének verzióját, a csomagkezelőben található csomagok frissességét, az utolsó frissítés időpontját, valamint a feleslegessé vált csomagok számát mutatja nekünk a "kezdőlap".



Az Ubuntu-Tweak "kezdőlapja" rendszerinformációkkal.

2. gomb: Apps(gondolom majd "Alkalmazások" lesz a fordítása)
Itt (is)könnyedén pár kattintással telepíthetünk külső forrásokból származó alkalmazásokat, valamint beállíthatjuk, hogy egyes alkalmazásoknak mely verzióit szeretnénk használni. Akár béta állapotra is frissíthetjük őket, ha tesztelni szeretnénk, vagy egy új funkció miatt szeretnénk kipróbálni valamit. Eldönthetjük, hogy adott alkalmazásnak melyik tárolóját használja a csomagkezelő.



3.gomb: Finomhangolások
Ezen a lapon egy sor lehetőségünk van, melyekkel a Unity asztal témáját, a betűkészleteket, valamint további módosításokat végezhetünk. Többek között beállíthatjuk az ablakokon a gombok elhelyezkedését is.

- Az első lehetőségünk ezen a lapon a betűkészletek beállítása.
Itt meghatározhatjuk a rendszerünk berűtípusát. Betűméretet, élsimítást, valamint a nagyítás mértékét.

- Az "Egyebek" menüpont
Itt testre szabhatjuk az ikonok megjelenítését a menükben, gombokon, a beviteli módok megjelenítését a menükben, letilthatjuk a nyomtató használatát, továbbá a merevlemezre mentés lehetőségét is. Nem utolsó sorban a kurzorral kapcsolatos beállítások, majd a gördítősávok preferenciái kaptak még helyet. Majdnem kihagytam a menükben megjeleníthetjük a Unicode vezérlőkaraktereket is.

- Hangok(sounds)
Itt az eseményhangokat, bejelentkezés hangot, valamint a rendszerhangok témáján változtathatunk.

- Téma
Nem meglepetés, hogy itt az asztal/kurzor/ikon -témák módosítására szolgáló "szekció" található.

- Munkamenet Indikátor(nálam Session Indicator)
Itt a következő lehetőségek adottak:

- felhasználó menü indikátor be/ki
- felhasználó valós nevének megjelenítése a panelen
- képernyőzár tiltása
- kijelentkezés menüelem eltávolítása
- kikapcsolás menüelem eltávolítása
- a kikapcsolás/leállítás jóváhagyását kérő, felbukkanó ablak tiltása/engedélyezése

- Asztali ikonok
Itt engedélyezhetjük az asztalon az ikonok megjelenítését, továbbá a Windows rendszerekhez hasonlóan itt lehetőségünk van kihelyezni az asztalra az alábbi ikonokat:

- Saját mappa
- Számítógép
- Kuka
- Hálózati Helyek
Ezeknek az ikonoknak itt egyedi nevet is adhatunk.

- Unity
A Unity felületét szabhatjuk át:
- engedélyezhetjük a HUD-ot (heads up display) Ez egy áttetsző felületű szövegmező, amely az Alt -billentyű rövid nyomására tűnik elő felül a képernyő szélén. Itt az épp aktív alkalmazás menü funkcióit érhetjük el, begépelt szavak segítségével. Tehát ha például a Google-Chrome-ban szeretnénk megnézni az előzményeket, az "előzmények" szó begépelésével az összes előzményekkel kapcsolatos menüfunkciót elérhetjük egy helyen.

- gyorsbillentyűk listája
A Super billentyű(Windows logós gomb) nyomva tartására előtűnik egy áttetsző ablak, amin megtekinthetjük azokat a gyorsbillentyűket amelyeket alkalmazások indítására, az ablakok kezelésére, egyéb megoldásokra alkalmazhatunk.

- a Unity Launcherben(oldalsó panel) megjeleníthetjük/letilthatjuk az "Asztal mutatása" -gombot
Alatta a Unity Dash, valamint a Launcher beállításai találhatók. Állíthatjuk a panel átlátszóságát, a Launcher ikonjainak nagyságát, a Dash elmosás effektjének mikéntjét (statikus, vagy aktív elmosás).
Végül, de nem utolsó sorban beállíthatjuk, hogy a Launcherben a külső háttértárolók közül melyeket jelenítse meg.(felcsatlakoztatottat, vagy mindet).

- Ablak
Az ablakok tetején látható bezárás, kicsinyítés, átméretezés - gombok elhelyezkedését módosíthatjuk. Ezen felül, meghatározhatjuk, hogy az ablakok szélére kattintva melyik egérgombnak milyen hatása lehet az ablakra.

- Munkaterületek
A képernyő sarkaiba állíthatunk be ablakkezelő funkciókat.
- munkaterületek áttekintése
- minden ablak megjelenítése
- munkaasztal megjelenítése

Továbbá meghatározhatjuk a munkaterületek számát, és azok térbeli elhelyezkedését.

- A fájlkezelő (Nautilus, Files) beállítási lehetőségei:

- felcsatoltathatjuk vele automatikusan a csatlakoztatott külső meghajtókat
- a fájlkezelő keresőmezőjében válthatunk a "helysáv" nézetről, szerkeszthető beviteli mezőre
- megváltoztathatjuk az ikonok alapértelmezett méretét "miniatűrök" nézetben
- megadhatjuk, mekkora helyet foglalhatnak a miniatűr előnézeti képek
- meghatározhatjuk, hogy az elmentett miniatűr előnézeti képeket hány napig őrizze meg a rendszer
- futtatható állományok esetében utasíthatjuk a rendszert, hogy jelezzen, ha parancs végrehajtására kerülne sor
- megjeleníthetjük a "speciális jelzők" lehetőséget a fájlok tulajdonságai közt

- Végül ezen a lapon az utolsó pont a "kerülő megoldások"
Itt utasíthatjuk rendszerünket, hogy a rendszergazdai joggal futtatott alkalmazások témakezelését is igazítsa a rendszer asztaltémájához.
végül a Gedit-ben engedélyezhetjük a kínai írásjelek megjelenítését.



4.gomb: Adminisztráció

- Ezen a lapon az első a Forrásközpont gomb
Itt nagyon jól áttekinthetően megjelennek azok a szoftverforrások, melyek külső fejlesztőktől származnak. Ezeket szinkronizálhatjuk, felvehetjük, mellőzhetjük.

- Következő lehetőségünk, a Szoftverközpont
Itt megtalálhatjuk a legtöbb nagy népszerűségnek örvendő harmadik féltől származó alkalmazást, ami csak elérhető. Miért jó ez nekünk? Mert nem kell az interneten keresnünk .deb fájlok után, nem kell külön külső tárolók URL-jét másolgatni! Egyszerűen pár kattintás, és már van is Skype, Google-Chrome, Google-Earth, Blender, stb. Ezek tárolóit itt frissíthetjük, szinkronizálhatjuk, folyamatosan frissen tartva alkalmazásainkat Nálam azért nem értem, hogy ez miért van benne, mert az "Apps" oldal hasonló funkciót lát el. Mivel ez a verzió még elég képlékeny, gondolom a két hasonló lehetőséget egybagyúrják a  fejlesztők.

-A következő lehetőségünk a Beállítások Biztonsági mentése
Létrehozhatunk mentéseket az rendszerünk beállításaiból. Ezekből a mentésekből vissza is állíthatjuk azokat. Az alábbi információk kerülnek elmentésre:

- alkalmazásaink egyedi beállításai (pl.: Evolution e-mail fiókunk)
- hang és videó lejátszáshoz szükséges kodekek beállításai (pl.: gstreamer)
- hálózati protokollok beállításai (pl.: SMB hálózati megosztásaink beállításai)
- asztali környezetünk beállításai (pl.: Gnome gyorsindítás, asztali elemek, asztaltémák, egyéb munkamenettel kapcsolatos mentések)

- Itt egy újabb nagyon érdekes menüpont található, a gyorslista szerkesztő (Quicklists Szerkesztőnek írja hunglishül az én Ubuntu-Tweak-em)

Ezen a kétpaneles felületen a Unity Launcher, azaz az oldalsó panel, vagy dock rőgzített alkalmazásindítóit szabhatjuk testre. Ha a Launcherben az egyik kedvenc alkalmazásunk ikonjára jobb egérgombbal kattintunk, egy kis menü jelenik meg. Ennek a menünek szerkeszthetjük itt az elemeit. Egy példával szemléltetem:



- A Felhasználó mappája
(saját fordításom szerint, de valószínűleg mire lefordításra kerül, addigra Saját mappa lesz belőle)
Meghatározhatjuk, hogy melyik mappánk valójában hova mutasson fizikailag. Ez egy nagyon érdekes, és jó lehetőség véleményem szerint, hiszen így lehetőségünk van arra is akár, hogy a "Képek"-mappánk egy másik meghajtó mappájára mutasson.

-Gyorsbillentyűk
Itt meghatározhatunk gyorsbillentyűket, melyekkel alkalmazásokat, scripteket indíthatunk egyéni igényeink szerint.

-Parancsfájlok
A Nautilusban elérhető kiegészítő funkciókat/scripteket tilthatjuk/engedélyezhetjük fogd és dobd módszerrel, nagyon egyszerűen!

- Sablonok
Megjeleníthetjük a /home/felhasználónevünk/sablonok mappánkaban a sablonokat, így tesztelhetjük, hogy a legtöbb előforduló fájlformátumot tudjuk -e írni/olvasni/használni alkalmazásainkkal. Itt akár egyedi példafájlokat is dobhatunk a sablonok közé a kétpaneles felületre. Ennek akkor van valamennyi jelentősége, ha "idegenben" telepítünk Ubuntut, majd pár előre megszerkesztett sablon segítségével bemutatjuk, hogy a rendszer mindennel elbánik. Magyarul prezentációs célokra el tudom képzelni ezt, mint lehetőséget.(szerény véleményem szerint ennek a preferenciának nem túl sok értelme van)

- Forrásszerkesztő
A Linux rendszereken a csomagkezelők forrásokból, azaz az interneten elérhető tárhelyekre mutató hivatkozások alapján töltik le a csomagokat, ezek a források Debian/Ubuntu alapú disztribúciókban a /etc/apt/sources.list -fájlban találhatók. A források listáját csak rendszergazdai jogosultsággal van módunk szerkeszteni. Ez igaz a fenti kezelőfelületre is. Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, inkább hagyjuk ezt értőbb kezekre! (ha csak nem szeretjük minden héten újratelepíteni a Linuxot)

- Fájltípus kezelő
Lehetőségünk nyílik a különféle fájlformátumokat egyenként egyénileg választott alkalmazásokhoz rendelni(pl.: .avi - VLC)



Az Ubuntu-Tweak utolsó lapfüle a Lomtalanítóra mutat.
Ez kicsit hasonlít a Windows registry cleaner programjához.
- Itt eltávolíthatjuk a már szükségtelen csomagfájlokat
- A csomagkezelő gyorsítótárát üríthetjük ki
- A régi kerneleket törölhetjük(ezt nem ajánlom, ugyanis egy rosszul sikerült frissítés után bármikor jól jöhet, ha vissza tudunk menekülni az előző, még működő kernelhez)
- Webböngészőink gyorsítótárait.
- Bélyegképek gyorsítótárát.



Amennyi beállítási lehetőségünk van itt, az több, mint sok. Ha valaki még csak most ismerkedik a Linuxszal, annak ez töltött fegyver is lehet a saját kezében, a saját homlokához nyomva. Avatottabb kezű felhasználóknak viszont egy egyszerű megoldás arra, hogy amit parancssorba írnának, azt pár kattintással elvégezhessék. Örvendetes, hogy az Ubuntu-Tewak ennyit fejlődött, mert régebben inkább csak a Unity felületének beállításai voltak benne túlnyomó többségben. Most a szoftverkezeléssel kapcsolatos modulokkal valódi érdemleges beállítási lehetőségek is helyet kaptak benne! Haladó felhasználóknak is érdemes lehet kipróbálni, hogy bizonyos dolgokat gyorsabban testre tudnak-e szabni ezáltal.

Végezetül ismét felhívnám a friss Linux felhasználók figyelmét, hogy figyelmesen a root jogokkal!(persze mindenki a saját ballépéseiből tanul :-D)

Az Ubuntu-Tweak letölthető innen:

Ubuntu-Tweak

Vagy, az alábbi tároló felvételével terminálból telepítve:


sudo add-apt-repository ppa:tualatrix/ppa
sudo apt-get update
sudo apt-get install ubuntu-tweak


További kellemes hétvégét, és összeomlásmentes Tweakelést minden olvasónak!

forrás: www.webupd8.org

t@m

2012. okt. 11.

A Linux gardróbja->Az asztal, ahol élünk..

Kedves olvasóim, rendszeres látogatók!

Arra a döntésre jutottam, hogy az androbit.org - on is megjelenő rendszeres cikksorozatomat azonos név alá hozom, az egyszerűség kedvéért. Így a blogomon is "Az asztal, ahol élünk" lesz a címe ezek után.

A bejegyzéseket visszamenőleg átnevezem az áttekinthetőség érdekében!

További szép napot mindenkinek!

2012. okt. 10.

Új sorozatot indítok a jövő héttől az Androbiten, meg persze itt is!


Kedves Olvasó!

A jövő héttől egy újabb cikksorozatot indítok itt az Androbiten, melynek címe: "Windowsról jöttem..." A sorozat keretein belül egy átlagos felhasználó által használt Windowson elérhető alkalmazások, Linuxos megfelelőit, vagy helyettesítő megoldásait fogom bemutatni.

A cikksorozat ki fog térni a fizetős alkalmazásokra is (igen, van ilyen Linuxra is), de a fő cél az ingyen elérhető megoldások ismertetése. A sorozat minden reményem szerint egy időben fog megjelenni hetente a már megszokott "Az asztal, ahol élünk" sorozattal. Ha valakinek lesz a tarsolyában olyan alkalmazás, vagy megoldás, amit a cikk esetleg nem említ az adott témakörben, kérem ne fogja vissza magát, hiszen azért van a hozzászólás lehetősége. Ezzel egy kicsit szeretném interaktívvá tenni a sorozatot, hiszen így amolyan felhasználóktól, felhasználóknak jellege is lenne. Észrevételeket, ellenvetéseket szívesen fogadok!

Addig is, kellemes olvasgatást minden vendégnek!

t@m

Gnome-Classic/No effects/Cinnamon 2D - Az asztal, ahol élünk. 11. rész


Kedves Olvasó!

Bizonyára sokan vannak azok, akik sajnálnak kidobni egy régebben drágán megvásárolt számítógépet/laptopot, csak azért, mert egy picit türelmesebben kell kezelni a gyorsasága miatt. A Linux világában nagyon sok megoldást lehet alkalmazni arra, hogy egy régi "gyenge" hardvert is lehessen használni alapvető napi feladatokra némi kompromisszumokkal. Aki sokáig volt Windows felhasználó, bizonyára találkozott már a "csökkentett mód" lehetőségével. Ilyenkor a Windows a klasszikus szürke asztaltémával effektek nélkül indul.



Nos, a Linux is kínál hasonló lehetőséget, ahova vagy azért "menekülhetünk", mert esetleg a videokártyánk szerény teljesítményű/illesztőprogramja nem működik megfelelően, vagy egyszerűen csak nem szeretjük a látványosabb felületet. A GnomeShell, valamint a Cinnamon is rendelkezik gyengébb teljesítményre felkészített változattal. Noha nem szeretném egyiket sem jobban javasolni, mint a másikat, mégis meg kell említenem, hogy a Cinnamon esetében jobban sikerült a megoldás. De lássuk mivel szolgálnak ezek a "csökkentett módok".


GnomeShell

A GnomeShell-nek kapásból két szerényebb változata is van, az egyik a Gnome-Classic, a másik ugyanez, csak egy "No effects" jelzővel. Ha az operációs rendszerünk telepítése során már ezzel fogad a "rendszer", akkor bele is nyugodhatunk, hogy vagy zárt meghajtó szükséges a videokártyánkhoz, amit csak a telepítés után esetlegesen külső szoftverforrásból nyerhetünk, vagy egyszerűen a mi hardverünk nem elég a GnomeShell grafikai képességeinek kiaknázásához. A Gnome-Clasic/No effects páros külsőre nem hasonlít a GnomeShell-re. A kezelőfelület két panelből áll, egy alul, egy pedig felül, ahogy ezt anno a Gnome 2.xx szériában megszokhattuk. Mindkét változatban van módunk rá, hogy a peneleket kiegészítsük különféle kisalkalmazásokkal, ahogyan azt a Gnome 2.xx verzióiban megszokhattuk. A menüben az XDG menü elrendezés fogad. Szépen sorban jönnek az alkalmazásaink kategóriákba szedve, mellette a "helyek" menüt találjuk a panelon. Itt elérhetjük a fájlkezelőben beállított kedvenc mappáinkat, hálózati mappákat, csatlakoztatott meghajtókat, végül a legutóbb megnyitott dokumentumokat. A menüktől jobbra találhatók a szokásos indikátorok, majd a "user menu", ahol elérhető a leállítás/kijelentkezés, felhasználóváltás, valamint a rendszerbeállítások. A hagyományos alkalmazások/helyek menükombinációt természetesen lecserélhetjük a "főmenüre" mely egy menün belül kínálja a fent említett lehetőségeket, plusz a "user menu" funkcióit. Az alsó panelon az "asztal megjelenítése" -gomb, a megnyitott alkalmazások , majd a munkaterület váltó található. Persze a panelokat fel is cserélhetjük, vagy az egyes elemeket a két panel közt szabadon áthúzhatjuk. Annyiban tér el az új Gnome-Classic effektek nélküli változata a Mate, vagy a Gnome 2.xx -től, hogy az egér jobb gomja mellé nyomnunk kell az "Alt" -billentyűt is (a Classic esetében Super+Alt+Jobb Egérgomb)ahhoz, hogy az egyes elemeket áthelyezhessük, módosíthassuk. A panelokat szabadon méretezhetjük, húzhatjuk a képernyőn, akár oldalra is helyezhetjük, vagy elrejthetjük. Ilyenkor egy kis nyíl mutatja a képernyő szélén, hogy "van ott valami" amit előcsalhatunk. Így szabadon személyre szabhatjuk az asztal területét, felhasználási szokásainknak megfelelően. Tény, hogy a GnomeShell működésétől egy teljesen eltérő környezetet kapunk mindkét esetben. Azt mindenki döntse el magában, hogy ez előny -e vagy hátrány?



Gnome-Classic



Gnome-Classic-No effects

Cinnamon

A Cinnamon 2D teljesen úgy néz ki, mint a "sima" változat. Ez szerencsés megoldás, hiszen aki a Cinnamont választja, nem fog semmiben hiányt szenvedni. Mindössze annyi a különbség, hogy nincsenek effektek. Azaz az ablakváltások, munkaasztal váltás azonnal végbemegy interakciónk hatására, minden féle átmenet nélkül. Az panelt épp úgy testreszabhatjuk, ahogyan azt a Cinnamon teljes értékű felületén. Hovatovább szinte egy az egyben belinkelhetném ide az "Asztal, ahol élünk" cikksorozat előző részét, mert mindent úgy találunk, ahogyan azt az effektekkel felvértezett változatban. Ez hatalmas előny, mert aki Cinnamonra vágyik nem fog csalódni akkor sem, ha szerényebbek a hardveres lehetőségei. A felhasználói élmény nem szenved csorbát semmiben.



Cinnamon 2D akcióban

Szubjektív vélemény

Szerintem a Mint csapat a Cinnamon esetében jobban kidolgozta a gyengébb grafikai képességű gépekre méretezett környezetet, mint a GnomeShell fejlesztői. A Gnome csapat mentsége lehet, hogy a GnomeShell esetében a Classic verziók inkább a Gnome 2.xx vonulatot hivatottak kiváltani. Ha Windowsról frissen váltott felhasználó lennék, akkor valószínűleg csalódnék a Gnome Classicban, miután az interneten látnék videókat a GnomeShell képességeiről, de feltelepítve a számítógépre nekem csak a Classic jutna. Ha viszont régi Linux felhasználóként nézem a dolgot, dícséretes, hogy akinek nem tetszik az új Gnome, az kap egy a régivel szinte megegyező felületet már GTK3 alapokon.

Bejelentés

A cikksorozat most egy fordulóponthoz érkezett, ami azt jelenti, hogy búcsút veszünk a Gnome alapú asztali környezetektől. A következő részben az Xfce asztali környezet kerül bemutatásra. A sorozat eddigi epizódjaiból egy kis összeállítás fog megjelenni PDF formátumban az Androbiten, valamint itt a blogomban is. A kis tájékoztató füzetecske megjelenési időpontjáról itt a blogon, valamint a cikksorozattal kapcsolatos Androbit fórumszekcióban fogok értesíteni minden Kedves Olvasót!

További kellemes időtöltést kívánok minden olvasónak!

t@m

2012. okt. 7.

Egy álom, mely nincs többé.. Dreamlinux

Kedves Olvasóim!

Ma egy Brazil "származású" disztribúcióról a Dreamlinux-ról fogok megemlékezni, mert nincs többé. A Linux világában nem újdonság, ha egy disztribúció megszűnik, viszont ritkán sajnálja az ember, mivel elég sok van ahhoz, hogy egy másik hasonlót válasszunk helyette.



Minden Linux felhasználónak vannak kedvenc híroldalai, ahol informálódhat a világ eseményeiről.
Nekem az egyik ilyen weboldal(hála Makay-nak, mert a unixmenre ő hívta fel a figyelmem) a unixmen.com. A minap olvasgatva ütköztem bele a rossz hírbe, miszerint a Dreamlinux nincs többé...

Röviden felvázolnám, hogy miért érdemes róla megemlékezni, vagy miért érdemes sajnálni.

A Dreamlinux egy Debian Testing alapokra építkező terjesztés volt, Xfce asztali környezettel. Aki ismeri, használja az Xfce-t, annak ismerősen csenghet a Dreamlinux, mert a distrowatch.com, ha rákerestünk a szűrőben az Xfce-re, a Dreamlinux ott volt a listában. A Dreamlinux csapatának az volt a célja, hogy az Xfce-t minél felhasználóbarátabbá tegyék. Ehhez néhány saját megoldást, meg pár pár közismert kisalkalmazást használtak fel.

Amit érdemes megemlíteni:

- DLI - azaz Dreamlinux Installer:
Könnyedén pár kattintással telepíthettük tetszőleges helyre a rendszerünket már akkor, amikor a Debianban még csak a CLI installer létezett.

- Easy Install:
Szintén pár klikkre volt csak több közismert ingyenes szoftver(Skype, Firefox, Opera, Azureus, Google-Earth), valamint a két nagy gyártó grafikus meghajtó programjai(ATI, nVidia)

- Conky Manager:
A Conky nevű népszerű rendszer monitorozó kisalkalmazást vezérelhettük a segítségével. Aki ismeri a Conky-t, az tudja, hogy kizárólag szövegesen konfigurálható. A Dreamlinux csapata készített hozzá egy szerény kis alkalmazást, melyen pár előre beállított témát válthattunk egyszerűen, pár kattintással.

- MKDistro:
Segítségével felépíthettük saját szájízünk szerint a rendszertelepítőt, amit USB-re, vagy CD-re menthettünk..

- Dreamlinux Controll Panel:
Ez a "rendszerbeállítások" panel már nagyon régóta létezett a disztribúcióban, már jóval a többi hasonló megoldás előtt.

Az asztal stílusa a Mac OS X-re hajazott. Ezt lehet szeretni, vagy gyűlölni, de szerintem esztétikus volt a megjelenése. Ennek megfelelően a Dreamlinuxban is volt dock, melynek hasonló funkciói voltak, mint a Mac OS X dockjának. Érdemes még azt is megjegyezni, hogy a felhasználó megkapta a telepítéskor az összes kodeket, amit csak médialejátszáshoz telepíteni érdemes. A Dreamlinux csapata mindig adott a megjelenésre, így maga a környezet, no meg a honlapjuk is "összeszedett" hatást keltett. A tetszetős disztribúció egykori témacsomagjait, ikontémákat, egyebeket, itt lehet elérni: dreamlinux.info

Nagyon sokáig szemezgettem vele, hogy letöltsem, vagy ne.. Ha szigorúan vesszük, akkor igen, ezt akárki összedobja magának egy Debian Testingből, de azért mégis csak más, ha az ember készen megkapja. Ennek ellenére én azt gondolom, hogy a "Dream-Team" elég sokat tett annak érdekében, hogy a Dreamlinux ne csak egy újabb Debian klón legyen! Azt sem árt tudni, hogy a disztribúcióban fel-felbukkantak az évek során népszerű hasznos alkalmazások is, melyek talán a legjobbak a maguk területén.

Ezek is egy alap Dreamlinux install részei voltak(persze ez verziónként változott):

- Blender 3D grafika
- Inkscape vektorgrafika
- XaraLX vektorgrafika
- Scribus kiadványszerkesztés
- Kino videó szerkesztés
- AviDemux videó szerkesztés
- Audacity hang anyagok szerkesztése/vágása
stb...

Egy kis videó a Dreamlinux legutóbbi kiadásáról:



Végezetül, aki szeretné megtekinteni, a Dreamlinux eddigi kiadásainak képernyőfotóit, az még megteheti, ha ellátogat ide: chrishaney.com

források: unixmen.com distrowatch.com dreamlinux.info

t@m

2012. okt. 3.

Ubuntu 12.10 megjelenés 15 nap múlva..

Kedves Linux rajongók!

15 nap múlva megjelenik az Ubuntu 12.10 (Quantal Quetzal) kiadása.

Mit hoz magával az új kiadás?

Először is a Unity 2d megszűnését, azaz a Unity ezen túl csak egy féle módban indítható. A Unity 2d helyett sokat dolgoztak le a Compiz/Unity étvágyából, hogy gyengébb grafikai képességű hardveren is használható legyen. Ezt az LLVMpipe Opengl raszterező segítségével érik elÍgy már nincs többé szükség a Unity 2d párhuzamos fejlesztésére.

A LightDM-ben mostantól bejelentkezhetünk távoli számítógépekre is.




A Dash-ban frissebb, szebb animációk lesznek, valamint új funkcióként az előnézeti képét is megtekinthetjük mindennek, ami csak fellelhető a számítógépünkön, vagy az alkalmazásboltban.




Ahogy azt már egy régebbi hír is említette, bemutatkozik majd egy új Unity - lencse, melynek segítségével könnyen az amazon online áruházában vásárolhatunk.






Továbbfejlesztik, illetve lecserélik az üzenetjelző indikátort a panelen. Így mindig kapunk majd vizuális visszajelzést állapotunkról.






Ezeken kívül még a fájlszinkronizációs menüt is érdemes megemlíteni, mely a hangeszközök, médialejátszók kezelését biztosító indikátorhoz hasonlóan, a felső panel egyik kisalkalmazása lesz. Ennek segítségével pár mozdulattal csatlakoztathatjuk majd Dropbox, vagy UbuntuOne tárhelyünket, valamint nyomon is követhetjük az aktuális fájl-tranzakciókat a segítségével.



A "Sync Menu" még nem biztos, hogy alapértelmezetten bekerül a végleges Ubuntu kiadásba, de elérhető lesz a Szoftverközponton keresztülígy mindössze egy kattintás lesz a telepítése.

További érdekesség lesz, hogy ha a Dash-ban kiválasztunk egy alkalmazást telepítésre, akkor már nem fogja elindítani a szoftverközpontot, hanem az alkalmazás szépen települ majd a háttérben.

Az új kiadásban tehát rengeteg új funkció lesz, így elképzelhető, hogy még azoknak is érdemes lesz váltani rá, akik az LTS (hosszú távon támogatott) verziót használják jelenleg. Az mindenesetre már biztos, hogy az Asztal, ahol élünk cikksorozatban már az új kiadás Unity felülete fogja összemérni erejét a KDE -vel. Valamint, ha megjelenik a 12.10 egy Disztribúció bemutató cikk is olvasható lesz az androbit.org-on!

Addig is aki kedvet, időt érez hozzá, az bátran töltse le a Beta2 kiadást, próbálja ki!

Ubuntu 12.10 Beta2


forrás: OMG Ubuntu

t@m

2012. okt. 2.

Cinnamon - Az asztal, ahol élünk 10. rész


Kedves olvasók, Linuxszal ismerkedők, rutinos Linux falhasználók!

Folytatjuk mentolos sorozatunkat.. Elnézést! Sorozatomat a Cinnamon asztali környezet bemutatásával folytatom, mely szintén a LinuxMint fejlesztőcsapatához köthető.

Mi is a Cinnamon?

Angolul fahéj, de ez most nem egy gasztronómiai cikk.. A viccet félretéve, a Cinnamon voltaképp egy kifordított GnomeShell. Ahogy azt az előző cikkben is írtam, a LinuxMint fejlesztői gondoltak egy merészet(illetve kettőt), és a jelenleg már így is eléggé fragmentált Linux asztali környezet „repertoárt” újabb két taggal bővítették. A Cinnamon a GnomeShell környezet Mintesített változata. A Cinnamon is a régi jó alsó tálcás, „startmenüs” megoldást kínálja nekünk alapértelmezetten. Persze, aki nagyon régi Gnome felhasználó, az megtalálja a klasszikus Gnome kétpaneles megoldását is, csupán beállítás kérdése.

Elrendezés, alapvető felületi elemek, kisalkalmazások

Alul található a panel, a bal felső sarokba rántva az egeret láthatjuk a GnomeShell-ből már jól ismert megnyitott alkalmazások miniatűrjeit. A beállításokból lehetőségünk nyílik arra is, hogy ez az egérmozdulat inkább a munkaterületeket mutassa. Ha a bal felső sarokban a "végtelen jel" ikonra kattintunk, akkor alapból a munkaterületeket tekinthetjük meg. Tehát a bal felső saroknak itt kettős funkciója van! Az egyiket kattintásra, a másikat az egér főléirányításával érhetjük el. A Cinnamon esetében a munkaterületek nem dinamikusak, tehát ha nyitunk egy alkalmazást egy harmadik munkaterületen, az alkalmazást bezárva a harmadik munkaterületünk nem tűnik el. A GnomeShell-ből ismert dock itt nem látható, mivel az alkalmazásokat egy másik módon érhetjük el nagyon könnyedén(akinek hiányzik a dock, az beszerezheti a cinnamon-spices.linuxmint.com/applets -webhelyen, a többi kisalkalmazással együtt). A MintMenüvel. Ahogy azt már a Mate-ben is megismerhettük, a Cinnamonban is a Mint csapat által fejlesztett menü látható. Persze itt már a környezetnek megfelelően egy kicsit modernebb a felület, de a funkciói hasonlók. A menü bal szélén találhatók a hivatkozások, ezeket átrendezhetjük. Ha valamire nincs szükségünk, akkor egyszerűen csak behúzva azt a többi alkalmazás közé, eltűnik a listából. Új „kedvenceket” ugyanígy egyszerűen az alkalmazások közül húzhatunk ki a bal oldalra. A menüben itt is van keresőfunkció, mely keres az alkalmazások közt. Az asztalon itt sincs semmi, ahogyan a GnomeShell-ben sem alapértelmezetten, de a Cinnamon is ad rá lehetőséget, hogy a "Sajátgép", "Lomtár", valamint a többi Windowson megszokott ikont megjelenítsük az asztalon. Ha viszont alkalmazás ikonokat akarunk kihelyezni az asztalra, az nem olyan egyszerű, mint gondolnánk. A menüből nem lehet, hanem a fájlkezelőnkkel kell elnavigálnunk a /usr/share/applications helyre, és onnan kimásolgatni kedvenc alkalmazásaink ikonjait. Persze most nyilván sokan felhördülnének, hogy miért? Minek? Nos, ha a Mint csapatnak az a célja, hogy az egykori Windows felhasználókat könnyen hozzászoktassa a Linuxhoz, akkor joggal merülhet fel ez az igény.



Beállítási lehetőségek

A Cinnamonban külön „vezérlőpultot” kaptak a Cinnamon specifikus beállítások. Ezt a panel jobb oldali részén egy kis nyíl alakú ikonra kattintva az ott felugró menüben találjuk. Továbbá itt kapcsolhatjuk a panelt szerkeszthető módba. Ilyenkor szabadon húzhatjuk a panel kisalkalmazásait más helyekre a panelon. Ha a kétpaneles felületet választjuk, a panelok közt is áthúzhatjuk az egyes panel elemeket. Ha jobban szemügyre vesszük a Cinnamon beállításait, láthatjuk, hogy azért van mit rajta állítgatni. A Cinnamon témákat is ezen a kis beállítópulton leljük fel. Érdekessége, hogy a Cinnamon témákat azonnal alkalmazza, viszont az ablakkeret téma változtatásához a téma kiválasztása után újra kell indítani a Cinnamont. Ami nem nehéz, hiszen a GnomeShell-ből ismert módon, Alt+F2 hatására előtűnő „futtatás” ablakba kell egy „r”-betűt beírnunk ehhez, majd egy „Enter”-re újra is indul. Már amikor, mert nekem nem mindig akart így cselekedni(az 1.4-es verziószámú Cinnamon). Minden esetre elméletileg így működik. A beállítások közt tovább turkálva megtaláljuk a kisalkalmazások listáját. Itt egy hivatkozás segítségével ellátogathatunk a http://cinnamon-spices.linuxmint.com/applets -webhelyre, ahonnan további kisalkalmazásokat tölthetünk le. Ezek installálását következőképp végezhetjük:

-kisalkalmazás letöltése
-kicsomagolás az archívumból a /home/felhasználónevünk/.local/share/cinnamon/applets – mappába
-Cinnamon újraindítása
-a beállítások megnyitása
-a kisalkalmazás kikeresése, majd hozzáadása a panelhez(egy pipa az alkalmazás ikonja elé)

Asztaltémát a /home/felhasználónevünk/.themes (vagy a /usr/share/themes)mappába helyezhetünk. Közben rájöttem, hogy a Cinnamon újraindítása csak bizonyos Cinnamon témák használatkor nem működött. Az alapértelmezett asztaltémával mindig működik.

A beállítások közt tallózva további lehetőségeink vannak:

-ablakok, ablakgombok beállításai
-aktív sarkok beállításai
-asztali ikonok beállítása
-asztali effektek változtatása
-asztal háttérképének változtatása
-asztal témák, Cinnamon témák változtatása, beállításai
-betűtípus változtatása
-kiterjesztések hozzáadása, eltávolítása
-kisalkalmazások hozzáadása, eltávolítása, beállításai
-menü szerkesztése
-munkaterületek beállításai
-naptár beállításai
-panel beállításai


A "teszt" közben gondoltam egy nagyon merészet, és felvettem a „Romeo” azaz instabil tárolót a csomagkezelőben, hogy ráfrissítsek a legújabb Cinnamonra, mert a napokban jelentették be. mit hozott magával az új Cinnamon?

-a frissítés után, már azonnal alkalmazta az ablakdekoráció témákat is
-a munkaterületeket ezentúl el is nevezhetjük
-a Mintmenüben megjelent a legutóbb megnyitott dokumentumok, valamint a "helyek" listája
-egy okosabb beállítófület kapott a panel, melyben azonnal navigálhatunk az egyes lehetőségek közt
-jött egy Cinnamon újraindítása kisalkalmazás
-egy legutóbb megnyitott dokumentumok kisalkalmazással is gazdagabb lett a repertoár
-végül egy jobb hangkezelő menü is bekerült.

Az újítások teljes listája elolvasható itt: http://blog.linuxmint.com/?p=2177

Az elmaradhatatlan videó:



Stabilitás

A cikksorozatban ennek ezentúl külön menüpontot fogok szentelni, mert nagyon fontos, hogy az asztali környezetünket mennyire tudjuk stabilan használni. Nos, vegyesek az érzelmeim a Cinnamon stabilitásával kapcsolatban. Magától random nem omlott össze, viszont, ha témát módosítottam, akkor volt, hogy nem akart újraindulni, csak leállni. Miután frissítettem az 1.6 verziószámú Cinnamonra, ez az instabilitás megszűnt, viszont jött helyette egy másik. Amikor Cinnamon témát váltottam az egyik képernyő videó során, a videó felvevő kisalkalmazás nemes egyszerűséggel eltűnt! Úgy kellett újra előkotorni. Egyetlen szerencse, hogy közben nem állt meg, hanem folytatta a felvételt. Lényegében a stabilitása mindaddig kielégítő, amíg nem kezdi el az ember nagyon átszabni. Ha valaki a stabilabb verziót szeretné, akkor frissítsen az 1.6 -os verziószámúra, ami ugyan szinte most jött ki, mégis stabilabb, mint a régebbi verzió. Ez kicsit paradox, de ez van. Ez nem tudom kit mennyire riaszt el a használatától, de mentségére legyen mondva, hogy a Cinnamon még nagyon fiatal asztali környezet.

Szubjektív

Mivel a Cinnamon lényegében egy GnomeShell származék, így nem is merném a többi valódi teljes értékű asztali környezet közé sorolni, ha nagyon szigorúan értelmezem az "asztali környezet" kifejezést. Vannak saját beépített alkalmazásai, de azokat átnevezve, enyhén átszabva emelték át fejlesztői a GnoomeShellből. Az egész egy kicsit olyan öszvér megoldásnak tűnik, de ez még tisztulhat sokat. A Synapticban a Cinnamon csomag leírásában is azt lehet olvasni, hogy később lesznek saját alkalmazások, egyedi megoldások benne, melyekkel a Gnome funkcióit kiválthatjuk. Úgy legyen, eddig nagyon szép munka! A kezelhetősége során nem tapasztaltam lassúságot, hasonlóan volt reszponzív, mint a GnomeShell. Amikor már sok alkalmazásablak nyitva volt, akkor is tette a dolgát. Aki ki szeretné próbálni, de türelmes, az ha teheti várja meg vele a következő Mint kiadást, ami már az ubuntu 12.10-re fog épülni. Aki türelmetlen, az vegye fel a "Romeo"(azaz instabil) tárolót a LinuxMint 13 -ban, így már az új Cinnamonhoz juthat.

Pro
-egykori Windows felhasználóknak is könnyen használható
-könnyű testre szabhatóság
-viszonylag elfogadható erőforrásigény (nálam 300MB -ot evett átlagban, ami alig több, mint a Mate esetében)

Kontra
-zavarba ejtő ez a sok átnevezett alkalmazás, aki már megszokta a régi Nautilust, Geditet, annak idegesítő lehet
-ha piszkáljuk a beállításokat, összeomolhat(Cinnamon 1.4), vagy bizonyos funkciók hirtelen eltűnnek(Cinnamon 1.6)
-a GnomeShell használatához képest szinte csupán az alsó klasszikus panellel ad többet, ám az igaz, hogy ez nagyban változtat a felhasználói élményen

Száz szónak is egy a vége: Használható, élhető asztali környezet. Ajánlom olyan már nem kezdő Linux felhasználóknak, akik még félnek elszakadni teljesen a Windowson megszokott dolgoktól, de azért szeretnének valami olyan környezetet, ami szépen lassan átvezeti őket a Linux világába. Valamint, mindenkinek aki szereti kipróbálni az újdonságokat.

A cikksorozat következő részében a GnomeShell, a Unity, valamint a Cinnamon csökkentett módú felületeit fogom bemutatni. A cikksorozat folyamán tettem olyan könnyelmű ígéretet, hogy minden hétfőn lesz cikk. Nos ezt sajnos most módosítom arra, hogy igyekszem, hogy legyen, de inkább minden hétfőtől szerdáig bezárólag várható. Továbbá igyekeztem eleget tenni a képekkel kapcsolatos problémáknak úgy, hogy beágyazott diavetítésként tekinthetők meg, vagy a nyilvános picasa albumban teljes méretben.

Minden eddigi, valamint az eztán csatlakozó olvasónak köszönöm a türelmét!

Tehát akkor a jövő héten is: Az asztal, ahol élünk!

t@m

Fedora.... megtaláltam!

Nagyon rég írtam már bármit is. Ezúttal is csupán azokat érdekelheti eme pár odahányt sor, akik hozzám hasonlóan megpróbálják Linuxon élni ...