Egyedi munkamenet
Folytatva az előző cikket, mai témánkban az egyedi munkamenetekkel, vagyis jobban mondva az egyedileg összeállított asztali környezetekkel foglalkozunk. Ismerkedjetek meg a standalone sessionnel!
Általában mikor használunk egyedi munkamenetet?
- Amikor nem szeretnénk egy asztali környezet minden eszközét kihasználni, de grafikus környezetet szeretnénk.
- Ha számítógépünk már egy kicsit öregecske, és megelégszünk azzal, ha egy ablakkezelőt indítunk, meg pár programot amit használunk.
- Ha olyan munkakörnyezetben van a számítógépünk, ahol minimalizálni kell az operációs rendszerünk erőforrásigényét(szerverek), viszont van egy alkalmazás aminek esetleg nincs CLI megfelelője, de futtatni szeretnénk.
- Ha egy szebb, látványosabb(szubjektív) kezelőfelületet szeretnénk, mint a megszokott és széleskörben elterjedtebb asztali környezetek.
Milyen összetevőkből áll egy egyedi munkamenet?
- bejelentkezés-kezelő(kijelzőkezelő)
- ablakkezelő
- egy (vagy több) asztali környezet szolgáltatásai (energiagazdálkodás, hálózatkezelés, hangszerver, lemezkezelés)
- egyedi alkalmazáscsomag (általában ez is többféle asztali környezetből összeollózva)
A legtöbb esetben valamelyik pehelysúlyú ablakkezelővel találkozhatunk, pl.: az Openboxszal.
Tehát az ablakkezelő(Openbox) mellé elindítjuk a Gnome, a KDE vagy az Xfce szolgáltatásait (lemezkezelés, energiagazdálkodás, hálózatkezelés). Így lesz egy olyan asztali környezetünk, amit saját igényeink szerint állítottunk össze. Az utóbbi iőben felkavarodott a Linux kezelőfelületének állóvize, megjelentek új szereplők: a Unity és a Cinnamon. Mindkettő egyedi külsőt varázsol az asztalunkra, mégsem nevezhetjük őket asztali környezetnek. Hogy miért? Mert a saját alkalmazásaik mellett a Gnome szolgáltatásait használják. Most már mindenki számára világos lehet, hogy a Unity egy egyedi munkamenet. Igen, a Unity egy Compiz egyedi munkamenet a Gnome szolgáltatásaival(lemezkezelés, hálózatkezelés, energiagazdálkodás). A Unity tulajdonképpen egy Compiz plugin.
Persze a fenti megoldásokon kívül rengeteg lehetőségünk van egyedi munkamenetet létrehozni:
- Compiz: Compiz+Emerald+Gnome szolgáltatások
- Openbox: Openbox+ vegyes szolgáltatások(Xfce-energiagazdálkodás, gnome-hálózatkezelő, alsa stb.)
- Gnome-Openbox: Gnome szolgáltatások+Openbox mint ablakkezelő
- KDE-Openbox: KDE szolgáltatások+Openbox mint ablakkezelő
- Fluxbox: Fluxbox+vegyes szolgáltatások
stb.
Most azért nem térek ki az összes lehetőségre, mivel a későbbiek folyamán az ablakkezelőkkel, ablakozókkal közelebbről is megismerkedhetünk. Azonban van három kakukktojásunk, őket külön érdemes kiemelni!
Kakukktojások
Az előző cikkben volt szó az asztali környezetekről. Nem mehetünk el mellettük anélkül, hogy észrevennénk, hogy van köztük három olyan "versenyző" akik kicsit kilógnak a sorból:
- Xfce
- Enlightenment
- LXDE
Az első kettő(Xfce, Enlightenment) komplett asztali környezet is lehet, ugyanakkor mindkettő képes mind a Gnome, mind a KDE szolgáltatásait zökkenőmentesen integrálni. Azaz létrehozható olyan környezet, amelyben KDE alkalmazásokat használunk, de az Xfce, vagy az Enlightenment ablakkezelője biztosítja a megjelenítést.
A harmadik kakukktojásunk pedig az LXDE:
Az LXDE tekinthető akár egyedi munkamenetnek is, hiszen az LXDE-szolgáltatások(lxdm, lxsession, lxpanel, lxlauncher stb.) mellett Openboxot használ ablakkezelőnek. Azaz nincs saját ablakkezelője, mint pl a Gnome (3.xx verziók) a Mutter, vagy régebben (Gnome 2.xx verzióknál) a Metacity.
Az egyedi munkameneteket, és az asztali környezeteket is el kell valamivel indítanunk, hiszen azok nem működnek csak úgy maguktól... A következő részben a bejelentkezés-kezelőkről(ha az angol display managert lefordítjuk, akkor kijelzőkezelő) lesz szó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése