2012. aug. 30.

Az asztal, ahol élünk - 5. rész. Rejtett témafájlok

A grafikus felületekkel foglalkozó sorozatom most egy kicsit elkanyarodik a fájlok, mappák irányába, hogy áttekintsük, mit merre találunk rendszerünkben. Aki Linuxot használ, az előbb-utóbb szembesülhet azzal a ténnyel, hogy a Linux fájlrendszere, mappái teljesen másképp néznek ki, mint a Windowsokon. Linux alatt nincs "C-meghajtó", nincs "Program Files" mappa, és az asztaltémáink sem ott vannak ahol ezt Windowson találhatjuk. Ha arra adjuk a fejünket, hogy egy kicsit módosítjuk asztalunk kinézetét, esetleg a témán kívül még módosítani szeretnénk az ikonok, valamint az egérkurzor kinézetét is, akkor be kell ásni magunkat a mappák rengetegébe. Mivel ez a cikksorozat inkább a kezelőfelülettel foglalkozik, ezért a mapparendszer témakörét most csak annyira érintjük, amennyire a témakör megkívánja. Ha valaki többet szeretne megtudni a fájlrendszerről, akkor többek között itt is talál leírást az Androbit.org-on..
A legtöbb esetben módunkban áll grafikus felületen is asztaltémát, ikoncsomagot installálni. De mivel ahány asztali környezet, annyiféle megoldás, ezért legjobb ha mindjárt megjegyezzük azt ami mindenhol működik:

Témafájlok, Ikonok, Fontok

A témafájlokat és az ikoncsomagokat általában .tar.gz tömörített állományokban leljük fel az internet bugyraiban. Amennyiben GTK+ témát szeretnénk módosítani, akkor nyissuk meg a fájlkezelőnket, és a saját mappánkban tegyük láthatóvá a rejtett mappákat, majd keressünk egy .themes-nevű mappát. GTK+ asztaltémáinkat ide tömöríthetjük ki. Fontos, hogy a megnyitott tömörített állományban ellenőrizzük le, hogy megfelelően van-e "összerakva" a téma. Ha igen, akkor ilyen mappaszerkezetet találunk a tömörített állományban:




Amint azt láthatjuk a témák nem csupán a GTK+ témát, hanem a Metacity, Xfwm4, Openbox, és esetleg az Emerald témákat is tartalmazzák, így megkönnyítve az ablakkezelő témázását is. Egyéb ablakkezelők esetében, még mélyebbre kell ásnunk. Vegyük például a Fluxboxot, vagy a Pekwm-et. Az ő témafájljaik a /usr/share/pekwm/themes, és a /usr/share/fluxbox/styles - mappákban találhatók. KDE felhasználók a felhasználó/.kde/share/apps/desktoptheme/ -alatt találják a témafájlokat.

 Figyelem! Ha a /usr/share mappában kutatunk, és módosítunk, akkor ott csak rendszergazdai jogokkal tehetjük meg! Mielőtt bármit módosítunk, mindenképp mentsük el az eredeti példányt a módosítani kívánt szöveges fájlból! Ha kilépünk a /home könyvtárunk biztonságából, a fenti javaslatot mindenképp ajánlatos betartani, mert könnyen okozhatunk magunknak kellemetlen perceket egy-egy elírt sor miatt... Az ikonokat és az egérkurzor témákat a /felhasználó/.icons -mappában találjuk. Ha figyelmesen barangolunk a /usr mappában, akkor észre vehetjük, hogy ott is van egy themes, és egy icons mappa. Ez azért van, mert itt tárolja a rendszer a globális témákat és ikonokat. Ugyan ez a helyzet a fonts (betűtípusok) mappával is, mindháromból létezik egy a saját, valamint a /usr mappában is. A saját mappánkban azok a témafájlok, ikonok, és betűtípusok vanak, amiket mi telepítünk grafikus felületen (tehát nem kézzel egyenesen a /usr/share/themes vagy icons vagy fonts -mappákba), ezek a többi felhasználó számára nem elérhetők, azaz nem használhatják. Egyébként ajánlott a mi mappánkba tenni az extra témáinkat, így nem kockáztatjuk, hogy véletlenül rossz helyre nyúlunk, miközben a /usr mappában turkálunk... 

Menük

Minden ismertebb ablakkezelőnek van egy úgynevezett főmenüje, amelyből az alkalmazásainkat könnyen elérhetjük. Ez egyes esetekben automatikusan generált menü(Xdg-menü) a /usr/share/applications -mappában található ".desktop" fájlok alapján, más esetben pedig akár magunk is írhatunk menüt, ha akarunk(Openbox XML menü). Amint az nyilvánvaló, előfordul, hogy egy ablakkezelőnek csak a /usr/share/"ablakkezelő" -mappájában találunk rá az asztali menü forrására. Openbox alatt azonban a /home/felhasználó/.config/openbox -mappában van az asztali menü, valamint az ablakkezelő viselkedését szabályzó rc-XML fájl is, továbbá a "csővezeték menük" (pipemenus) -mappa, melyben kis kiegészítő menük vannak, melyeket az ablakkezelő induláskor behúz a főmenübe. Ha ezeket manuálisan szeretnénk szerkeszteni, ahogy azt már fentebb is írtam, ajánlatos a régi fájlról egy biztonsági mentést csinálni, biztos, ami biztos!!


A menükre még vissza fogunk térni részletesebben is később, az asztali környezeteket/ablakkezelőket egyenként bemutató részekben.

A következő alkalommal a Gnome asztali környezettel ismerkedünk.
De, hogy ne távozzunk most üres kézzel, íme pár cím, ahol érdemes körülnézni modding témakörben:

Témák-Ikonok:

KDE-look.org
Gnome-look.org
Box-look.org
Xfce-look.org
EDE-look.org
E17-stuff.org
Compiz-Themes.org
Deviantart.com

Fontok:

Dafont.com
Urbanfonts.com

Kellemes moddingolást mindenkinek!!! De csak óvatosan!!

U.I.: Ha esetleg a bejegyzéseimben többes szám első személyben beszélnék, az nem azért van, mert akkora király vagyok, hanem azért, mert ezt a cikksorozatot az http://androbit.org/-ra írom, és ha nagyon lusta vagyok, akkor benne hagyom egy-két helyen a magázódás miatt, hogy nehogy letegezzem a kedves olvasókat.

2012. aug. 21.

Az asztal, ahol élünk - 4. rész

Ablakkezelők és ablakozók

Az ablakozó rendszer
Mi az az ablakozó rendszer(windowing system)? Az ablakozó rendszer (esetünkben az X Window System)maga a grafikus felület, amit a képernyőn magunk előtt látunk. Feladata általában, hogy biztosítsa az interakciót a futó alkalmazások, a számítógépünk hardvere és a felhasználó közt, egy könnyen és átláthatóan kezelhető grafikus felületen. Az ablakozó rendszer jeleníti meg a fontokat, az egérmutatót, az ablakokat, az asztalon elhelyezkedő összes objektumot. Továbbá lehetővé teszi, hogy a grafikus felületen keresztül távoli számítógépekhez is hozzáférhessünk.

A Unix-szerű operációs rendszereken elérhető ablakozó rendszerek listája:



Azokon a rendszereken, ahol az X-window rendszert használjuk, tisztán elválasztható az ablakkezelő, és az ablakozó rendszer. Az X-window rendszer nem közvetlenül kommunikál a video hardverrel, egérrel, billentyűzettel – ez a feladat az X -szerveré.


Egy kis pletyka: Bizonyára felfigyeltünk a listában egy mostanában sűrűn emlegetett új versenyzőre: a Wayland-re.. A Cannonical (Ubuntu) nem titkolt terve, hogy előbb-utóbb lecseréljék az X-et a Wayland-re. De tovább folytatva a cikket elérkeztünk az ablakkezelők népes táborához:

Az ablakkezelők

Az ablakkezelők a grafikus felület szerves részei, legyen az egyéni munkamenet, vagy egy önálló asztali környezet. Feladatuk segíteni az ablakozó rendszert az ablakok elhelyezésében, valamint irányításában a grafikus környezetben. A legtöbb ablakkezelő egy asztali környezetet szolgál ki. Együtt működnek a grafikus alrendszerrel, mely kezeli a grafikus hardver, a mutató eszközök(egér) és a billentyűzet közti kapcsolatot. Az ablakkezelők általában valamelyik (GTK+, QT) eszközkészletet(widget toolkit) használják. Funkcióik nagyon eltérőek lehetnek, sőt sok esetben rendelkeznek egyedi kisalkalmazásokkal, dokkokkal, asztali ikonokkal, valamint alkalmazás indítókkal.

Az ablakkezelők típusai

A "compositing(kompozitálás)" ablakkezelők
Az asztali objektumokat térbeli hatással, vetett árnyékkal, áttűnésekkel, egyéb effektekkel képesek megjeleníteni.
  • 3Dwm, A projekt 2006 júniusa óta inaktív
  • Desktop Window Manager és a  Windows Aero téma Windows rendszereken
  • Quartz Compositor Mac OS X -en
  • Compiz
  • KWin (a 3.3 verzió óta)
  • Mutter
  • Xfce Xfwm (a 4.2 verzió óta)
  • xcompmgr egy minimalista alternatívája a Compiznak
  • Compton a dcompmgr javított változata, ami a xcompmgr egyik fejlesztési mellékága
  • Ecomorph az ecomp (a Compiz "hekkelt" változata, hogy működjön az Enlightenment alatt) és az ecomorph modulja az  Enlightenmentnek.
  • Cairo Compmgr  (Cairo Composite Manager) egy kompozítor kiterjesztés ablakkezelőkhöz. Cairo-t használ, ami egy grafikus könyvtár a GTK+ -ban.
  • Unagi Compositing Manager, használható ablakkezelőkhöz, az XCB könyvtárat használja.
  • MCompositor  MeeGo eszközökön használják.
  • Metisse window system
"Stacking(halmozó, halmozott/lebegő ablakokat megjelenítő)" ablakkezelők Minden ablakkezelő, amelyik nem rendelkezik kompozítorral, és képes az ablakokat egymáson megjeleníteni, az "stacking" ablakkezelő. A "stacking" ablakkezelők lehetővé teszik az ablakok egymás feletti elhelyezkedését, melyeket egymás után rajzol meg, azaz először a háttérben lévő ablakot, majd az előtérben lévőt. Az ablakok halmozása lassú, és erőforrás igényes folyamat, megkívánja, hogy minden egyes változás alkalmával az ablakkezelő újra rajzolja az összes ablak tartalmát. Ezért sok ablakkezelő nem rajzolja meg a háttérben lévő ablakok tartalmát. Más ablakkezelők detektálják, hogy mikor van szükség újra rajzolni a háttérben lévő ablakot és mikor nincs. Például, ha egy ablak a háttérből az előtérbe kerül, akkor csak azt az ablakot kell újra rajzolnia az ablakkezelőnek. "Stacking" ablakkezelők az X Window rendszerben
"Tiling(csempéző)" ablakkezelők "Tiling" ablakkezelők egymás mellett és alatt jelenítik meg az ablakokat kitöltve az egész képernyőt az ablakokkal, így azok soha nem takarhatják félig egymást. Ilyen ablakkezelőket alkalmazott a Windows is még az 1.0 verzióban, természetesen rengeteg "tiling" ablakkezelő elérhető X Window rendszerre is. Tiling ablakkezelők
Dinamikus ablakkezelők A dinamikus ablakkezelők, képesek váltani a csempéző, és a halmozott/lebegő ablakmegjelenítés között. Dinamikus ablakkezelők X Window rendszeren

E cikket elolvasva elsőre talán elég keszekusza lehet a Linuxon elérhető grafikus felületek arzenálja. Ám nem véletlen a sokféleség, hiszen mindegyik lehetőség egy újabb igény miatt született. Számítógépeinket ezerféle módon felhasználhatjuk/felhasználjuk a napi munkánk, vagy szórakozásunk során. Egy ipari alkalmazáshoz nem feltétlenül szükséges a "csillogó" megjelenés az asztalon, így nagyobb hasznát vehetjük állandóan megjelenített és precízen felosztott ablakoknak a képernyőn...

Remélem nem vette el senki kedvét ez a sokadalom, hiszen ez is csak azt bizonyítja, hogy a Unix/Linux rendszereknél nincs testre szabhatóbb a világon! Biztos vagyok benne, hogy mindenki megtalálja a számára megfelelő asztali környezetet, ablakkezelőt!

A következő részekben rátérek a modding témájára: azaz elkezdem egyenként bemutatni az asztali környezetek alap lehetőségeit, majd mindegyik környezetnek az egyedi opcióit, hogyan módosíthatjuk a felületet stb.. 

Leginkább a témázást szeretném bemutatni, valamint a betűtípusokat és pár kisebb alkalmazást, melyek segítségével feldobhatjuk "tucatszerű(a fent leírtak alapján, még a legtucatszerűbb környezet is elég egyedi)" asztali környezetünket, ablakkezelőnket.

De előbb a következő részben egy kis általános információadaggal szolgálok, a Unix/Linux rendszerek mappáinak hierarchiájával kapcsolatban, hiszen ha valamit módosítani akarunk, akkor ismernünk kell, hogy mit hol találunk a rendszerben:

-hol vannak a témafájlok?
-hol vannak a betűtípusok?
-hol vannak a menük egyes ablakkezelőknél?
-hol vannak az ikonok?
-hol vannak az egérmutató témák? (hát ahol az ikonok.. hopp elszóltam magam...)

Addig is, kellemes böngészést mindenkinek!

2012. aug. 13.

Az asztal, ahol élünk - 3. rész Bejelentkezés


Bejelentkezés. A számítógépünk elindítása után nem sokkal általában a bejelentkező képernyő fogad minket. De mi is ez valójában?

Mi az a Display Manager?



A Display Manager (kijelző kezelő ha helyesen fordítjuk, de a továbbiakban inkább maradnék az angol rövidítésnél: DM) az a felület, mely lehetővé teszi számunkra, hogy felhasználónevünket, és jelszavunkat beírva a Linux grafikus felületét (az X-et) elérjük. Persze számos egyéb funkciója is van, amik nagyon hasznosak:

- Kiválaszthatjuk az asztali környezetünket, amit használni szeretnénk
- Kiválaszthatjuk az asztali környezetünk nyelvi, valamint billentyűzet beállításait(billentyűzet kiosztás)
- Bejelentkezhetünk rajta keresztül távoli számítógép grafikus felületére
- Bejelentkezhetünk rajta root(rendszergazda)-ként a grafikus felületre
- Beállíthatjuk a rendszer óráját.
- Leállíthatjuk, hibernálhatjuk, újraindíthatjuk a számítógépünket ezen a kezelőfelületen is
- Automatikus bejelentkezés(jelszó nélkül)

Lehetőségek

Ahogy azt már Linux alatt megszokhattuk, itt is van számos választási lehetőségünk.
Majdnem annyiféle DM közül választhatunk, ahányféle asztali környezet létezik.
A legtöbbet lehet könnyen témázni is(testre szabni a megjelenését). Így már a bejelentkezéskor tudathatjuk a felhasználóval, hogy:

-milyen disztribúciót használ
-hasznos információkat írhatunk ki üdvözlő szövegként

A leg közismertebb DM-ek:

XDM
GDM
KDM
LightDM
LXDM
SLiM
Enter
Dtlogin
WDM

Végül, de nem utolsó sorban, arra is van lehetőségünk, hogy bejelentkező képernyő nélkül indítsunk el egy asztali környezetet. Ezzel legtöbb esetben Linux alapú mobil eszközökben találkozhatunk.

Erre itt (is)találunk megoldást.

Persze akár ennyivel is megelégedhetnénk, és itt véget is érhetne a DM-eket tárgyaló rész. Alapinformációnak ennyi elég. Azonban a későbbiek folyamán, még találkozni fogunk a bejelentkező képernyőkkel..

Az elkövetkezendő részekben ki fogok térni arra is, hogy adott asztali környezet esetében a DM-et hogyan szabhatjuk testre. Azért nem ebben a részben írtam róla, mivel ez erősen asztali környezet függő. Egyes esetekben lehetőségünk van grafikus környezeten kattintgatva állítgatni, de van ahol csak szöveges fájlok segítségével tudjuk testreszabni kedvenc DM-ünket. Bármilyen asztali környezeten, egyedi munkameneten is dolgozzunk, egyéni opciónk az, hogy melyik DM-et használjuk hozzá. Ezért akár Gnome alatt is használhatunk SLiM-et, ha nekünk az tetszik.

A következő részben az ablakkezelőkkel, ablakozókkal ismerkedünk, majd azután kezdődhet a kezelőfelületek sajátosságait, egyedi lehetőségeit tárgyaló sorozat!


2012. aug. 7.

Az asztal, ahol élünk. - 2. rész


Egyedi munkamenet



Folytatva az előző cikket, mai témánkban az egyedi munkamenetekkel, vagyis jobban mondva az egyedileg összeállított asztali környezetekkel foglalkozunk. Ismerkedjetek meg a standalone sessionnel!

Általában mikor használunk egyedi munkamenetet?

- Amikor nem szeretnénk egy asztali környezet minden eszközét kihasználni, de grafikus környezetet szeretnénk.
- Ha számítógépünk már egy kicsit öregecske, és megelégszünk azzal, ha egy ablakkezelőt indítunk, meg pár programot amit használunk.
- Ha olyan munkakörnyezetben van a számítógépünk, ahol minimalizálni kell az operációs rendszerünk erőforrásigényét(szerverek), viszont van egy alkalmazás aminek esetleg nincs CLI megfelelője, de futtatni szeretnénk.
- Ha egy szebb, látványosabb(szubjektív) kezelőfelületet szeretnénk, mint a megszokott és széleskörben elterjedtebb asztali környezetek.

Milyen összetevőkből áll egy egyedi munkamenet?

- bejelentkezés-kezelő(kijelzőkezelő)
- ablakkezelő
- egy (vagy több) asztali környezet szolgáltatásai (energiagazdálkodás, hálózatkezelés, hangszerver, lemezkezelés)
- egyedi alkalmazáscsomag (általában ez is többféle asztali környezetből összeollózva)

A legtöbb esetben valamelyik pehelysúlyú ablakkezelővel találkozhatunk, pl.: az Openboxszal.
Tehát az ablakkezelő(Openbox) mellé elindítjuk a Gnome, a KDE vagy az Xfce szolgáltatásait (lemezkezelés, energiagazdálkodás, hálózatkezelés). Így lesz egy olyan asztali környezetünk, amit saját igényeink szerint állítottunk össze. Az utóbbi iőben felkavarodott a Linux kezelőfelületének állóvize, megjelentek új szereplők: a Unity és a Cinnamon. Mindkettő egyedi külsőt varázsol az asztalunkra, mégsem nevezhetjük őket asztali környezetnek. Hogy miért? Mert a saját alkalmazásaik mellett a Gnome szolgáltatásait használják. Most már mindenki számára világos lehet, hogy a Unity egy egyedi munkamenet. Igen, a Unity egy Compiz egyedi munkamenet a Gnome szolgáltatásaival(lemezkezelés, hálózatkezelés, energiagazdálkodás). A Unity tulajdonképpen egy Compiz plugin.

Persze a fenti megoldásokon kívül rengeteg lehetőségünk van egyedi munkamenetet létrehozni:

- Compiz: Compiz+Emerald+Gnome szolgáltatások
- Openbox: Openbox+ vegyes szolgáltatások(Xfce-energiagazdálkodás, gnome-hálózatkezelő, alsa stb.)
- Gnome-Openbox: Gnome szolgáltatások+Openbox mint ablakkezelő
- KDE-Openbox: KDE szolgáltatások+Openbox mint ablakkezelő
- Fluxbox: Fluxbox+vegyes szolgáltatások
stb.

Most azért nem térek ki az összes lehetőségre, mivel a későbbiek folyamán az ablakkezelőkkel, ablakozókkal közelebbről is megismerkedhetünk. Azonban van három kakukktojásunk, őket külön érdemes kiemelni!

Kakukktojások

Az előző cikkben volt szó az asztali környezetekről. Nem mehetünk el mellettük anélkül, hogy észrevennénk, hogy van köztük három olyan "versenyző" akik kicsit kilógnak a sorból:

- Xfce
- Enlightenment
- LXDE

Az első kettő(Xfce, Enlightenment) komplett asztali környezet is lehet, ugyanakkor mindkettő képes mind a Gnome, mind a KDE szolgáltatásait zökkenőmentesen integrálni. Azaz létrehozható olyan környezet, amelyben KDE alkalmazásokat használunk, de az Xfce, vagy az Enlightenment ablakkezelője biztosítja a megjelenítést.

A harmadik kakukktojásunk pedig az LXDE:

Az LXDE tekinthető akár egyedi munkamenetnek is, hiszen az LXDE-szolgáltatások(lxdm, lxsession, lxpanel, lxlauncher stb.) mellett Openboxot használ ablakkezelőnek. Azaz nincs saját ablakkezelője, mint pl a Gnome (3.xx verziók) a Mutter, vagy régebben (Gnome 2.xx verzióknál) a Metacity.

Az egyedi munkameneteket, és az asztali környezeteket is el kell valamivel indítanunk, hiszen azok nem működnek csak úgy maguktól... A következő részben a bejelentkezés-kezelőkről(ha az angol display managert lefordítjuk, akkor kijelzőkezelő) lesz szó.

openSUSE 42.2

Folytatódik openSUSE használatom története.. Ami azóta történt: Már nem csak virtuálisan használom, hanem élesben Már nem a 42.1-et, ha...