2012. jan. 22.

Ubuntu Unity VS Gnome-Shell

Igen, újabb olyan dologra vetemedtem, amire már rég nem:

A nemrég telepített 11.10-est frissítettem a még fejlesztés alatt álló 12.04-re

Eddigi tapasztalatok:

Aki egyszer felteszi a 11.10, vagy az utáni verziót, meg kell barátkoznia azzal, hogy más asztali környezetet nem nagyon használhat teljes erejében, csak a Unity-t. Mivel nem nyugodott bennem a kisördög, így még a 11.10-re feltettem a Gnome-Shell-t, és sajna elég sok dolga összeakadt a Unityval.. Mellesleg, (lehet hogy ez most nagyon sok Gnome-Shell barátnak nagyon fog fájni) a Unity után, a Gnome-Shell használata olyan, mintha a egy gyönyörű Ferrari után egy rozzant Trabantba ülnénk át. Itt nem első sorban a funkciókra gondolok, hanem az összetettségre, meg a letisztultságra. Sokan vádolják azzal a Canonicalt, hogy az Ubuntu Unity fejlesztésénél az Apple Mac OS X volt a példa (felső global menü, azaz minden alkalmazás menüsora a felső panelon jelenik meg, és csak az épp előtérben lévő alkalmazásé látható). De erre azt kell, hogy mondjam, hogy ez a funkció már a KDE 3.xx, de lehet, hogy még régebbi változataiban is elérhető volt. Engem kifejezetten idegesít, hogy a háttérben futó kis hasznos izék értesítési területe a Gnome-Shellben alul van és csak a jobb alsó sarokba húzott egér hatására jelenik meg. Ugyanis ha már a felső panelen csakúgy, mint a Unityben ott van a hangerőgomb, meg a hálózat, meg dátum, meg ilyesmi, miért nem fért volna el már a systray is? A másik érdekes dolog: minimalizálás után nem lehet a Gnome-Shellben elérni a lecsukott ablakot, csak akkor, ha a "tevékenységek" menüre kattintunk.. Az egész felület amúgy is érdekes, mert engem emléleztet a KDE 4-re annyiból, hogy a Gnome-Shell tálcái, meg asztalválasztója olyan érzést kelt, mintha nem lenne szerves része a felületnek. A KDE4-ben is a Plasmoidok olyanok, mintha a csúnya alkalmazásablakok mellé valaki odabiggyesztett volna művészien szép, áttetsző felületeket, amik egyáltalán nem harmonizálnak az alkalmazásablakokkal. Persze ezt külső, és saját fejlesztésű témákkal lehet finomítani, de sosem fog tökéletes egységet alkotni a felület. A Unityban ez valamivel szebben sikeredett, viszont itt meg vannak más gondok. Pl, ha már egyszer megoldották, hogy az oldalsó panelon lehetnek a kedvenc alkalmazásaink, oda le is csukhatjuk(minimalizálhatjuk) őket, akkor a panelon az alkalmazás ikonjára kattintva, az miért nem megy le szépen oda?? Miért kell felmenni az egérrel a bal felső sarokba, hogy minimalizáljunk (persze, ha be van állítva a Unitynek, hogy a jobb felső sarokba húzva az egeret, megjelenjenek az éppen futó alkalmazások, akkor az egész csiki-csuki értelmetlen, na de ki akarja állandóan rángatni az egeret?)? Ezek persze csak ilyen apró személyes megjegyzések, mert nem vagyok sem informatikus, sem szoftver dizájner, vagy szoftver ergonómia tervező. De ezek bizony elég bosszantó dolgok lehetnek. Aki nem szereti faltól-falig rángatni az egeret, azt valószínűleg idegesítik.

Aztán meg ért engem egy nagy sokk, amikor frissítettem a 12.04-re:
Eddig a Banshee volt az alapértelmezett zenelejátszó, most meg majd átállnak Rhythmboxra(én is szerettem). Nos a frissítés után megnyitottam a Rhythmboxot, hogy akkor hallgassunk zenét.. Igen ám, de az előzőleg az Ubuntu One Music Store-ban megvásárolt zeném sehol sem volt.... Mondtam magamban, hogy a qrva életbe, most elqrtam 7,50€-t, de aztán megnyitottam a Banshee-t, és megnyugodtam mert ott meg megvolt.
Hogyan is működik ez? Hát úgy, hogy a vásárolt zenéket nem a Zenék mappába teszi, hanem a "Felhasználó/.ubuntuone/Purchased from Ubuntu One" mappába....(persze ezt én nem is figyeltem a zene megvásárlása után balga módon, pedig mindig azt nézem, melyik progi hova teszi a kis fájlokat, meg a beállítófájljai hol vannak...) Szóval megnyugodtam, remélhetőleg a Rhythmboxba is beépítik az Ubuntu One Music Store szolgáltatásait! Persze ez biztos úgy lesz, hiszen a 12.04 még csak 3 hónap múlva jelenik meg.

Nos egyelőre ennyi, most tesztelek, meg bugreportolok, meg túrom az Ubuntu fórumokat minden újítás és probléma után...

Búcsúzóul egy kis érdekesség:

2012. jan. 15.

Ubuntu 11.10

Igen, megtettem...

3 év Crunchbanglinux után, visszanéztem, a valamikori kiindulópontomra, az Ubuntura.

Első benyomások:

- Nincsenek teljesítményzabáló gondok vele, a sok tévhittel ellentétben
- A Unity-t szokni kell, mert érdekes felület...
- Ha nem b@sztatja agyon az ember, a Compiz(effektek) beállításokat, akkor nem hasal el. (legjobb alapon hagyni)
- Frisseb csomik vannak a tárolókban, mint a Debian tárolókban..
- Alapból ment a Wifi, pedig a Crunchbang alatt nem akart felmenni a WPA2 personal titkosítású WIFI hálózatra..(gondolom ez azért volt, mert a Crunchbang/Debian Squeeze tárolókban még a régi Gnome-Networkmanager volt, meg a Broadcom WIFI firmware sem épp a legjobb volt...)

Szóval egyelőre tetszik, aztán majd nyúzom.. Most öröm bódottá!!!

Egyébként asszem ez az ELSŐ alkalom, hogy a laptopom winchesterét CSAK Linux foglalja el, szóval VISZLÁT XP!!!! Nem mellesleg rájöttem, hogy az Ubuntut csak azért fikkantják annyian, mert ha nem vagy geek, akkor nem muszáj a terminálban túrni, a használatához. Persze én azért kapásból úgy telepítettem a számomra kedves appokat, ugyanis a Software Manager hajlamos néha elszállni, ha külső tárolótm vagy pl egy egyszerű Skype csomagot akartam vele megetetni...

Illetve leírom, hogy történt:

Meg volt nyitva a szoftvermenedddddzser, meg leszedtem a Skype.deb-et a Skype weboldaláról, és a FireFox-ban jobklikk->megnyitás az Ubuntu Szoftverközponttal, erre a már nyitott Szoftverközpont kiírta, hogy "belső hiba" aztán pá.. Viszont ha be volt zárva, akkor ha a Nautilusban(fájlkezelő) duplakattal nyitottam, települt.... Szóval, lehet, hogy a Szoftverközpont helyett, inkább a jól bevált Synaptic-ot, vagy a terminált fogom használni....

Egy shot:

openSUSE 42.2

Folytatódik openSUSE használatom története.. Ami azóta történt: Már nem csak virtuálisan használom, hanem élesben Már nem a 42.1-et, ha...